Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
5. Az állami telepítések aranykora
118 Az állami telepítések aranykora 13. kép. A frissen elkészült erzsébetmajori iskola Sáripusztához viszonylag közel, a Gömörbe tartozó Várgede melletti Durendapusztán létrehozott kolóniára egy vargabetű megtételével érkeztek a szlovák telepesek, akik eredetileg a közeli Csornán vásároltak szabad kéz alatt földet. A szerződések körüli problémáik miatt azonban kénytelenek voltak az ÁFH segítségét kérni, amely végül Durendapusztára kolonizálta át a 18 családot. 1925-ben még a mátyusföldi Nemeskosúton, illetve a Párkány-Léva vasútvonal mellett, Csatán alapított az ÁFH kolóniát. Az elsőre szlovák telepesek, a másodikra pedig cseh légionáriusok érkeztek, akik az oroszkai cukorgyár közelségének köszönhetően elsősorban a cukorrépa-termesztésre alapozták gazdasági tevékenységüket. Az 1926-ban létrehozott 8 kolónia - egy kivételével - Délnyugat-Szlovákiát: a Csallóközt, a Mátyusföldet és Párkány térségét érintette. Az Úszor és Béke község határából kihasított fakópusztai kolóniát a vörösmajori teleptől alig két kilométerre hozták létre. Feladata így ennek is a Felső-Csallóköz etnikai viszonyainak megváltoztatása volt. A Csallóköz addig színmagyar belső területein Somorja és Dunaszerdahely között két, Dunaszerdaheiy és Komárom között pedig egy telep is létrejött 1926-ban. A nagylégi és az attól csupán néhány kilométerre fekvő szentmihályfai kolóniára többségében jól gazdálkodó morva családok érkeztek, akik hamarosan prosperáló gazdaságokat építettek ki, az alsócsallóközi Eklipusztára pedig szlovák családok lettek letelepítve. Tovább folytatta az ÁFH a dél-sžlovákiai vasútvonalak etnikai biztosítását is. A Párkánytól északra 1926-ban létrehozott bényi légionárius telep feladata a Párkány-Léva vasútvonal biztosítása volt, Aradpuszta kolónia pedig a Párkány-Érsekújvár vonal mel
