Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
106 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) Hasonló, sőt nagyobb gondokkal küzdöttek a csallóközi Millenniumpusztán alapított kolónia lakói is. A kolóniát a pozsonyi székhelyű Pozemkový ústav [Telek Intézet] alapította 1923-ban. A magánkolonizátor a Csilizpatas melletti kolónián 49 morva családot telepített le, akik kivétel nélkül a volt gazdasági udvar épületeiben kaptak elhelyezést. A nagy reményekkel érkező telepesek azonban gyorsan kiábrándultak új lakóhelyükből, s a húszas években többen el is hagyták a kolóniát. Az ÁFH-nak 1924 májusában írt levelükben azt panaszolták fel, hogy a Pozemkový ústav megszegte ígéreteit.303 Azokban ugyanis a köztársaság legjobb földjeiről (ez a megfogalmazás kedvelt volt a magánkolonizátorok között), olcsó jelzáloghitelekről, további birtokszerzési lehetőségekről, szép lakásokról volt szó, a valóság azonban egészen más volt. A termőföld fele ugyanis mocsaras, egyharmada pedig állandó víz alatt állt. Az ígért olcsó jelzáloghiteit sem kapták meg, s újabb területek kolonizálására sincs lehetőségük, miközben ők már drága pénzen igavonó állatokat is vásároltak ehhez. A lakáshelyzetükkel is elégedetlenek, hiszen legtöbbjük a volt istállókból átalakított lakásokban kénytelen élni. A millenniumpusztaiak állandó panaszai miatt az üggyel az ÁFH is kénytelen volt foglalkozni, s hogy valamiképpen segítsen a telepeseken, 1925-ben a később Milenovicének elnevezett telepet az ÁFH hivatalos kolóniák közé sorolta át. Ez azonban csupán a telepesek megsegélyezésének lehetőségeit bővítette, lényegi javulást nem hozott azok életében. A kolonizáció első szakaszában a két felsorolt kolonizátor mellé még a kulantói telepet létesítő Bars Megyei Népbank és a nógrádi Csőrepusztát kolonizáló Légióbank iratkozott fel, a magántelepek nagyobb része azonban a kolonisták és a nagybirtokos közötti közvetlen megegyezés útján jött létre. Ezek általában jóval kisebb nagyságúak voltak, mint az eddig ismertetett kolóniák, és a rajtuk letelepített családok száma ritkán haladta meg a 30-at. Nagyobb létszámú magánkolóniák leginkább Nógrádban jöttek létre, ahol különösen erős volt a telepítési hajlam. A Ragyolc községben létrehozott kolóniára 51, a közeli fülekpilisi Kis- és Nagyromhánypusztára 43, a Rárósmulyad melletti Parlagpusztára pedig 45 család települt le. A nógrádi magánkolonizáció erejére jellemző, hogy a térségben az 1923 végéig létrehozott mintegy tucatnyi magánkolóniára több mint 250 család települt le. Nógrádhoz hasonlóan Gömörben is erőteljes volt a magánkolonizáció. Itt a legnagyobb telepet a nyelvhatáron fekvő Osgyán közelében lévő Molnárkapuszta melletti majorságokban hozták létre, ahová 43 család érkezett, míg a szintén közeli Széplakpusztára 34 telepes költözött. Ezektől csupán pár kilométerre, a Rimaszombat mellett Dúsa községben is létrehoztak egy magántelepet. Az 1922-ben alapított kolónia a volt Keiszler-birtok helyén jött létre. A 20, többségében Zólyom megyei szlovák család összességében 375,02 ha-t vásárolt meg az ÁFH engedélyével Dúsa és Kisgömöri település kataszterében. A birtok adásvétel során özv. Keiszler Gusztávnét dr. Poros rimaszombati ügyvéd képviselte. A telepesek 4000 korona átlagáron vettek egy hold birtokrészt. A vételárat készpénzben fizették, részben saját zsebükből, részben pedig rimaszombati bankok által nyújtott kölcsönökből. Noha a telepesek a bankkölcsönök miatt eladósodtak, és éveken keresztül komoly gazdasági nehézségekkel küszködtek, az ÁFH illetékesei sikeresnek ítélték a telepítést, mivel a faluban pár év alatt oly mértékben megváltozott a helyzet, hogy a szlovák iskolába íratottak száma meghaladta a magyar iskolások számát.304 303 SNA, f. ŠPU Praha, k. 3216. č. 9525/24, Kolonie Milleniumpuszta. 304 Vö. SNA, f. KR, k. 136, valamint f. SPU, k. 3259.
