Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
A magánkolonizáció a húszas évek első felében 107 A magánkolonizáció hiányos állami nyilvántartása miatt rendkívül nehéz a magánkolóniák és a telepesek pontos számának a felmérése. Ahhoz, hogy a kolonizáció első, 1923 végéig tartó szakaszának eredményeit felmérjük, némi segítséget a Mezőgazdasági Minisztérium pozsonyi kirendeltsége által közzétett adatok nyújtanak. A kirendeltség telepítési ügyosztályának élén álló Jirí Brandejs egy 1924 februárjában közölt dolgozatában 24 állami és 56 magánkolónia megalapítását említi305 anélkül, hogy név szerint felsorolná őket. Szerencsére a kirendeltség iratanyagában fellelhető egy 1923 végére datálható anyag, amely fel is sorolja az első szakaszban létrehozott kolóniákat.306 Igaz, ez az előbb említett forrással ellentétben 53 magánkolóniát említ. Noha ez a lista mindenképpen segítséget jelent a kutatók számára, számos tévedést is rejt, hiszen néhány olyan kolóniát is felsorol, amelyek még Trianon előtt, a magyar kormányzat vagy valamely nagybirtokos jóvoltából jöttek létre, így semmiképpen sem kapcsolhatók a csehszlovák földreformhoz. De szerepelnek olyan nagybirtokok is a listán, amelyek ugyan lefoglalás alatt álltak, s amelyeket feltehetően kolonizálni kívántak, de ez valamilyen okból nem valósult meg. A felsorolt forrásokat kellő kritikával kezelve és más forrásokkal összevetve, az 1923 végéig létrehozott magánkolóniák számát 47-re tehetjük. Ezeken a kolóniákon 1009 telepes család települt le, a telepes birtokok nagysága pedig 13 800 ha körül mozgott. Az eddig ismertetet adatokból is nyilvánvaló, hogy a telepítések a kezdeti nehézségek ellenére is megfelelő ütemben folytak. Ezt támasztják alá Pavol Blaho képviselőnek az 1924-es költségvetés nemzetgyűlési vitájában elhangzott beszámolója, aki a telepítések addigi eredményeit értékelve 1923 novemberéig 77 kolónia létrehozásáról szólt, amelyekre 1700 családot telepítettek le, s a kolóniák összterülete elérte a 34 ezer kát. holdat (cca. 19 500 ha).307 Magunk a fellelhető levéltári források alapján ettől némileg eltérve, de nagyságrendekben megegyezve úgy véljük, hogy 1923 végéig 66 kolónia létesült,308 amelyeken összesen mintegy 1600 család, vagyis 8-9 ezer fő telepedett le. A kolonizáció által érintett terület nagysága pedig valamivel meghaladhatta a 20 ezer ha-t (34 700 kh). 4.4. A TELEPÍTÉSEK NEHÉZSÉGEI Bár az ÁFH látszólag minden segítséget megadott a telepeseknek, a telepes gazdaságok jelentős része mégis komoly nehézségekkel küzdött. Ennek okai sokfélék voltak, s csupán részben származtak az áttelepülés és új lakóhely alapításának szükségszerű anyagi nehézségeiből. Alapvető gondot jelentett, hogy a telepesek kiválasztása során csak a legritkább esetben ügyeltek arra, hogy a kolonisták a lakóhelyük viszonyaihoz hasonló körülmények közé érkezzenek. így az eredeti lakhelyüktől eltérő gazdálkodási feltételek, az ott megszokottól eltérő klíma és a termőföld sajátosságai egyaránt megnehezítették mind a magán, mind pedig az állami kolóniák lakóinak életét. A Mezőgazdasági Minisztérium értékelése egyenesen azt említette ezzel kapcsolatban, hogy a Csallóközbe érkező telepesekben olyan erős volt a föld utáni vágy, hogy nem is törődtek azzal, hogy előre megismerjék az ottani viszonyokat és körülményeket.309 A többnyire északi, 305 Slovenský denník, 1924. február 23. 306 SNA,f. EMZ k. 91, č. 578/1923, Pŕehled kolónii na Slovensku.
