Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
Sokat adtunk, de lehet többet is. Az adományozás és a százalékos adományozás alakulása Szlovákiában
Konklúzió 181 képest már kevesebben támogatták a sportot, az egyházi és karitatív szervezeteket, ugyanakkor többen adtak környezetvédelmi, oktatási és tudományos célokra. 2004-ben az elemzett vállalatok közül 30 vállalat összesen 216 291 660 koronával támogatta a civil szervezeteket, 18 esetben beleértve a 2%-os adóallokációt is. 2005-re vonatkozólag hasonló adattal nem szolgál a felmérés. A beérkező kérvények sorsáról nagyrészt a vállalat vezetősége dönt. A támogatások formái közül a pénzbeli támogatás dominál (a cégek 77%-a említette), majd a szponzorálás következik (64%), továbbá a nem pénzbeli adományok (49%). Adományozáskor az esetek 85%-ában a vállalat saját pénzügyi és egyéb forrásaiból merít. A felmérés készítői szerint a legfontosabb változás a korábbi időszakhoz képest abban nyilvánul meg, hogy a vállalatok közül egyre többen tartják a filantrópiát a cégarculat fontos részének. Minden ötödik vállalatnak van e téren stratégiai programja. További változás, hogy csökkent a helyi jellegű támogatást nyújtó vállalatok aránya, ezzel szemben növekedett azoké, amelyek országos méretben folytatnak filantróp tevékenységet. Végezetül lássuk, milyen válasz érkezett az egyik legfontosabb kérdésre: mi ösztönzi a vállalatokat, hogy emberbaráti tevékenységet folytassanak (a megkérdezettek több válaszlehetőséget kaptak). S íme a válaszok:-jól kidolgozott kérvény (22%);- hosszabb ideje tartó kölcsönös együttműködés az adott civil szervezettel (12%);- nemzetközi vállalatok stratégiájának példája (10%);- hirtelen elhatározás támogatni valami jó dolgot (9%);- személyes kötődés a támogatotthoz (9%);- egyéb (1%). 3. Konklúzió A felmérésekből kiderül, hogy a lakosság és az adófizetők között évről évre növekszik a százalékos adományozásról informáltak aránya, ami a második fejezetben ismertetett statisztikák mellett további magyarázattal szolgál az adófelajánlások növekedéséhez, hiszen feltételezhető, hogy ha többen tudnak erről a lehetőségről, akkor többen is fognak élni vele. Az empirikus adatok hangsúlyosan bizonyítják azt is, hogy az adományozási hajlandóság szorosan összefügg az iskolázottsággal, a társadalmi státusszal, az intézményi tagsággal, az önkéntességgel, s a kiskorú gyermekek szülei körében is felülreprezentált.38 Ezek a jellemzők a lakossági adományozásnál újra felbukkannak, tehát elmondható, hogy szerepet játszanak mindenféle adományozással és jótékonysággal kapcsolatos viselkedésnél. Abban, hogy a nyilatkozók kit részesítenek előnyben, nagy valószínűséggel a következő három szempont játszik szerepet: 1. a szervezethez való személyes kötődés, 2. a 38 A kutatási jelentésekből nem derül ki, hogy mi van emögött, de feltételezhető, hogy az iskolázottság ez esetben is szerepet játszik, hiszen a fiatalabb generáció - márpedig a kisgyermekes szülők ide sorolhatók - iskolai végzettsége magasabb, mint a közép-, illetve idősebb nemzedéké.
