Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

2006-os helyzetkép 127

csoportnál egyértelmű a szülők, esetenként más családtagok (nagybácsi, unokatestvér stb.) hatása.

Az első csoportnál, tehát amikor a megkérdezettek maguk döntötték el, melyik egyetemen fognak továbbtanulni, egyetlen fontosabb összefüggés figyelhető meg. A legtöbben közülük informatikát, számítástechnikát akartak tanulni, ezen a téren viszont nem igazán állt rendelkezésükre családi minta, hiszen a szülők generációja még nem űzött ilyen jellegű foglalkozást. Gyermekeiknek tehát sem a családi példa, sem a szülői tanácsadás nem állt rendelkezésére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár a szülők nem mindig értették, mit akarnak tanulni a gyermekeik, általában nem igyekeztek őket lebeszélni az informatikáról. Egyetlen olyan eset fordult elő, amikor a szülők el akarták téríteni fiukat ettől a szaktól, de ennek is csak a tudatlanság, az ismeretlentől való féltés volt az oka, hiszen nem tudták felmérni a szakma perspektíváit, míg más szakmákat sokkal kézzelfoghatóbbnak tartottak. Egy másik interjúalany arra emlékezett vissza, hogy a szülei a középiskola választásába szóltak bele. Nem akarták, hogy gimnáziumba menjen, inkább tanuljon szakmát. így került a gépipari szakközépiskolába, ahol megismerkedett a számítástechnika alapjaival, s ez a terület annyira felkeltette érdeklődését, hogy érettségi után informatikát tanult. A szülők tehát nem szóltak bele az egyetem választásába, de korábbi elképzeléseikkel gyakorlatilag hozzájárultak gyerekük későbbi döntéséhez.

A szülői minta, a szülői befolyásolás hiánya természetesen más szakmák képviselőinél is előfordul, de nem fedezhető fel benne semmilyen, a szülők származásával, iskolai végzettségével, későbbi munkaerő-piaci pozíciójával magyarázható összefüggés. Ezeknél az interjúalanyoknál leginkább a következő szempontok döntöttek az egyetem választásánál:

1. Az érdeklődési kör - az illető szerette a matematikát, érdekelte a történelem, emberekkel akart foglalkozni stb.

Példaként említeném az egyik kelet-szlovákiai kisvárosban működő turisztikai információs központ igazgatónőjét, aki azért választotta a Közgazdaságtudományi Egyetem Idegenforgalom szakirányát, mert szerette a földrajzot és a nyelveket.

Az informatikát, számítástechnikai irányzatokat végzőket is elsősorban érdeklődési körük motiválta, még akkor is, ha sokuknak mai szemmel nézve csupán halvány elképzelésük volt a szakmáról (hiszen az ő gyermekkorukban/középiskolás korukban a számítógéphez való hozzájutás és a mindennapi számítógépes felhasználói ismeretek korántsem voltak még a mai szinten).

„A szüleim mindenben támogattak, megvették a cinezőmet. Mondjuk, számítógépet nem vettek, abban az időben nagyon sok pénzbe került a számítógép, úgyhogy az első számítógéppel a fősulin találkoztam. Lehet, hogy ez most nagyon hülyén hangzik. A gimnáziumban is volt számítógép, de nem engedtek a közelébe, mert volt ott két ember, aki ott ült mellette egész nap. ”

2. Konkrét szakma iránti érdeklődés - újfent az informatika dominált, de előfordultak más szakmák is, például pedagógus, orvos, jogász. A konkrét szakma iránti érdeklődés azonban nem minden esetben járt együtt az adott szakma elsajátításával.

3. Konkrét tantárgyaktól való elhatárolódás, félelem - a megkérdezett nem akart olyan egyetemre menni, ahol matematikából van felvételi, de ugyanúgy előfordultak esetek, amikor valakik nem akartak humán tárgyakat tanulni.

4. Egyéb körülmények - valami miatt le kellett mondaniuk eredeti elképzeléseikről, vagy éppenséggel nem voltak konkrét elképzeléseik, csupán diplomát akartak szerezni stb.