Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei
112 Diploma előtt és után 2. 2001-es helyzetkép 2.1. A megkérdezettek jellemzői Amint azt fentebb említettem, kutatásunk során olyan Magyarországon végzett fiatalokkal készítettünk mélyinterjúkat, akik tanulmányaik befejezte után hazajöttek, illetve két olyannal, akik még tanultak, azonban mindenképpen a hazatérést tervezték. A beszélgetőtársak a következő főiskolákon, illetve egyetemeken végeztek:- öten az Apáczai Csere János Tanárképző Főiskolán;- hárman a Károli Gáspár Református Egyetemen;- egy-egy személy a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen, a gödöllői Agrártudományi Egyetemen, a győri Műszaki Főiskolán, a budapesti Műszaki Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen;- egy személy pedig két helyen, a veszprémi Hittudományi Főiskolán és a budapesti Teátrum Színiakadémián szerzett diplomát. A megkérdezett fiatalok közül többen szlovákiai felsőoktatási intézménybe is felvételiztek, és voltak, akik magyarországi tanulmányaik előtt vagy után hazai egyetemen is tanultak. Elsősorban a nyitrai Konstantin Egyetemen, a pozsonyi Comenius Egyetemen, a nyitrai Agráregyetemen, a pozsonyi Műszaki Egyetemen, valamint a pozsonyi Színművészeti Főiskolán végeztek tanulmányokat. Családi indíttatásukon, életútjuk nyomon követésén kívül többek között az volt a célunk, hogy bepillantást nyerjünk pályaválasztási motivációikba, továbbá véleményeikbe a magyarországi oktatást, a magyarországi tartózkodást és a hazai érvényesülést illetően. Összesen 15 fiatallal (kilenc nővel és hat férfival) beszélgettünk, akik Dél-Szlovákia különböző tájairól származtak, s a kutatás időpontjában ott is éltek. Kivételt a még tanuló két diák képezett, továbbá egy lány, aki akkoriban ment férjhez Németországba. Az interjúalanyok többsége ugyanazon a településen dolgozott, ahol lakott, de akadtak olyanok is, akik ingáztak. Ketten Magyarországra jártak dolgozni. A szlovákiai munkaerőpiacon akkoriban uralkodó áldatlan állapotok ellenére tizenegyen a szakmájukban tudtak elhelyezkedni. Kettőnek ez nem sikerült, de ők sem minősültek (minősítették magukat) kimondottan problémás esetnek. Az egyik nem is akart eredeti szakterületén maradni. A másik a kutatás időpontjában még nem honosíttatta a diplomáját, ezért nem végzett szakterületének és iskolai végzettségének megfelelő munkát, ám említette, hogy levelező szakon hazai egyetemen is meg fogja szerezni a diplomát, így hamarosan a honosítás is elintéződik. Az interjúalanyok közül senki sem volt munkanélküli, sem korábban, sem a kutatás idején. A továbbiakban három kérdéskör megválaszolására összpontosítok: 1. Honnan indult - azaz milyen családi, környezeti indíttatások játszottak szerepet a pályaválasztásnál? 2. Hogyan próbálta elérni a célját - azaz mit tett azért, hogy elsajátítsa a választott szakmát? 3. Hová, merre tart - azaz mi a célja, és milyen elképzelései vannak a jövőjét illetően?
