Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

2001-es helyzetkép 113

2.2. Honnan indult? (Család, iskolák, környezeti hatások)

A mélyinterjúkból szinte kivétel nélkül gördülékeny életpályák képe bontakozik ki, s ezeknek az életpályáknak a kezdete is gördülékeny. Rendezett családi körülmények, szerető, támogató, ugyanakkor önállóságra nevelő szülők, akiknek fontos, hogy gyermekük tanulhasson: vagy azért, mert fiatal korukban ők maguk különböző okok miatt nem tanulhattak, vagy azért, mert maguk is értelmiségiek. Voltak közöttük - főleg az értelmiségi szülők között - szakmai és kulturális téren is nagyon aktív emberek, akik előadókörutakra jártak, könyveket írtak, énekkarokat szerveztek stb. S voltak olyanok is, akik inkább szemlélői, fogyasztói voltak a kulturális javaknak. Akár így, akár úgy, de ezeknek a szülőknek a szemében a műveltség, az iskolázottság fontos érték volt. Jó példa erre az a hatgyermekes munkáscsalád, ahol öt gyermek már egyetemet végzett, s az akkoriban érettségiző hatodik is tovább akart tanulni:

„Az anyum édesanyja korán meghalt, úgyhogy rá hárult a felelősség, hogy a háztartást ellássa, de ha lett volna rá lehetősége, biztosan tovább tanult volna. Buzdított bennünket, hogy amíg csak lehet, addig tanuljunk. ”

A szülők tehát minden erejükkel támogatták gyermekeik továbbtanulását. A magyarországi továbbtanulást is. De arra nem biztatták őket, hogy ne térjenek haza, maradjanak Magyarországon.

A gördülékeny életpályakezdet további meghatározó tényezője, hogy az interjúalanyok magyar alapiskolát végeztek, és magyar gimnáziumban, középiskolában érettségiztek. Ez kihatott későbbi iskolaválasztásukra, arra, hogy szlovákiai vagy magyarországi felsőoktatási intézményben folytassák-e tanulmányaikat. Viszont azt is le kell szögezni, hogy az interjúalanyok többségének továbbtanulási szándékánál és iskolaválasztásánál nem az volt a döntő motívum, hogy Magyarországon tanuljanak, hanem az, hogy egy meghatározott szakterületen szerezzenek képesítést. Ehhez keresték a megfelelő iskolát. Például:

„ Gyerekkorom óta tanító szerettem volna lenni. Abban biztos voltam, hogy valamelyik tanítóképzőn fogok tanulni, de soha nem gondoltam arra, hogy Magyarországon tanuljak. Nem az volt a cél, hogy mindenképpen Magyarországra szeretnék kimenni. " További gördülékeny eleme az életpályáknak, hogy a válaszadók többsége már érettségi előtt határozottan tudta, milyen területen szeretne továbbtanulni. A pályaválasztási motivációnál többféle hatás követhető nyomon: a szülői, családi, baráti példa, a környezet mezőgazdasági jellegének hatása és az érdeklődési terület.

„Azt mondtam, ide megyek vagy sehova. Konkrét elhatározásom volt. A mezőgazdaság az egyetlen szféra, ami megy nekem, ami tetszik. Meg hát itt Szlovákia déli részén más lehetőségünk valójában nincs is. A mezőgazdaság az, amit profi szinten tudunk művelni. [...] Gyermekkorom óta tudtam, hogy mezőgazdász akarok lenni.”

„Természetes dolog volt számomra, hogy én is pedagógiai főiskolára jelentkezem. Gyermekkorom óta alsó tagozatos tanítónő szerettem volna lenni, mint édesanyám. " „Ezt a szakmát azért választottam, mert szakbarbár vagyok. Hatéves koromban önállóan autót vezettem. [...] Markolóval levettem a kéményt egy házról, mert apám otthagyott, ugye megbízott bennem, és én addig-addig próbáltam, míg végül sikerült. Ilyen voltam gyerekkoromban. Úgy néz ki, tényleg volt érzékem a gépekhez. "

„Azért akartam tanulni, hogy megtudjak új dolgokat a környezetvédelemről. ”