Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata
34 A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata zájárult ahhoz, hogy a kormányzat mind 1978-ban, mind 1984-ben feladta a magyar iskolák tanítási nyelvének megváltoztatására vonatkozó szándékát. Duray Miklós kétszeri letartóztatása, vizsgálati fogságba helyezése (1982-1983-ban, illetve 1984-1985-ben) és bírósági pere egyszersmind a kérdés nemzetközivé tételéhez vezetett, amelyben a magyarországi közélet és demokratikus ellenzék, amerikai politikai körök, emberjogi aktivisták és a nemzetközi írótársadalom is megnyilatkozott. Ezzel egy időben a magyar kormányzat érdeklődése is megnőtt a határon túli magyar kisebbségek iránt, s a nemzetiségi kérdés magyar kezdeményezésre kezdett újra a párt- és államközi tárgyalások részévé válni. Csehszlovák részről azonban a nemzetiségek magyar fél által szorgalmazott ún. híd szerepét elutasítóan fogadták, mint ahogy általában nem nézték jó szemmel a (cseh)szlovákiai magyarság iránti magyar érdeklődés megélénkülését s az anyanemzettel való kapcsolattartása lehetőségének javítására irányuló magyar törekvéseket sem. Magyarország és Csehszlovákia ezen túlmenően a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától ideológiailag is egyre távolabb került egymástól. Amíg a kádári politika - bizonyos korlátok közt - hajlandó volt megtűrni a demokratikus ellenzéket, s főleg gazdasági téren nyitott volt a nyugati világ felé, az egyre inkább magába zárkózó husáki normalizációs rendszer elutasította az ellenzékkel való párbeszédet, a politikai és gazdasági nyitást, s a nyolcvanas évek második felében is inkább csak szavakban, mint tettekben követte a gorbacsovi reformokat. A magyarországi változásokat ellenérzéssel szemlélő csehszlovák politikai vezetés a magyar kisebbség magyarországi kapcsolattartásának korlátozásával igyekezett útját állni a nem kívánatos magyarországi ideológiai áramlatok csehszlovákiai beszivárgásának. Ennek érdekében korlátozta a magyarországi utazási lehetőségeket, elhárította a korszerűbb kishatárforgalmi egyezmény megkötésére vonatkozó magyar kezdeményezést, és halogatta a pozsonyi Magyar Kulturális Központ létrehozását is. Az 1980-as évek végén már korántsem felhőtlen csehszlovák-magyar kapcsolatok meghatározó feszültségforrásává vált a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer építésének magyar részről 1989-ben bejelentett felfüggesztése. A magyar iskolahálózat elsorvasztására és a kisebbségi nyelvhasználat korlátozására irányuló törekvések a nyolcvanas évek második felében már nemcsak a jogvédő bizottság köré tömörülő ellenzéki és félellenzéki körök, hanem az érdekvédelmi szerepet ismét nyíltabban felvállaló Csemadok ellenállásába is ütköztek. A magyar ellenzékiek (a jogvédő bizottság és az 1968 után félreállított reformkommunisták), valamint a kisebbség hivatalos képviselői (a Csemadok és az írószövetség magyar tagozata) 1988-1989 folyamán a csehszlovák állami és pártvezetéshez intézett beadványaikban fogalmazták meg az utóbbi években felgyülemlett nemzetiségi problémákat és azok megoldására vonatkozó javaslataikat. Ezekben sürgették a megszüntetett nemzetiségi intézmények viszszaállítását, a nemzetiségi nyelvhasználat jogi szabályozását, a magyar iskolahálózat bővítését, a magyar nyelvű pedagógusképzés megoldását, a magyar nyelvű sajtó, a rádió- és tévéadás bővítését, a nemzetiségi kutatások intézmé-
