Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata
A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata 33 A politikai visszarendeződés az 1968-1969-ben ígéretesen kibontakozó magyar tudományosságot és kulturális életet is visszavetette fejlődésében. Az 1968 novemberében Ótátrafüreden megrendezett - második világháború utáni első - magyar értelmiségi találkozón megfogalmazottak alapján életre hívott különböző szakmai társaságokat az 1970-es évek elején sorra leépítették, a Magyar Ifjúsági Szövetség és a szintén szervezkedő magyar pedagógusszövetség tevékenységét nem engedélyezték, s a nyári ifjúsági táborozásokat is betiltották. Kulturális téren a prágai tavasz egyetlen maradandó eredményét az első ténylegesen önálló csehszlovákiai magyar könyvkiadó, a Madách Könyv- és Lapkiadó, valamint a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának a létrehozása jelentette. A husáki normalizáció évei nem teremtették meg az alkotmányban garantált kisebbségi jogok maradéktalan érvényesítésének lehetőségét. Különösen a magyarság nyelvhasználati jogait és iskolahálózatát érték gyakori támadások. Alsóbb szintű rendeletekkel és utasításokkal korlátozták például a szlovákiai települések magyar nevének használatát a magyar sajtóban, akadályozták a kétnyelvű utca- és helységnévtáblák elhelyezését, a szlovák kormány a Nemzetiségi Tanács által többször megfogalmazott igény ellenére sem tartotta indokoltnak a kisebbségek hivatalos nyelvhasználatát szabályozó törvény elfogadását, s a pártvezetés csak mintegy másfél évtizedes halogatás után, 1983-ban engedélyezte a televízió - heti fél órás - magyar nyelvű adásának beindítását. Az oktatásügy terén hátrányosan érintette a magyarságot a magyar kisiskoláknak már a hatvanas években megkezdődött, a hetvenes évek közepétől azonban fokozottabban folyó körzetesítése, ún. integrálása (melynek 1989-ig a magyar alapiskolák fele esett áldozatul), a magyar nyelvű szakmunkásképzés, valamint a nyitrai Pedagógiai Kar magyar tagozatának leépítése. A hetvenes évek második felében minden korábbinál erőteljesebb kísérlet történt a magyar iskolahálózat elsorvasztására. A szlovák oktatásügyi minisztérium által 1978-ban kidolgozott s a magyar iskolákban a kétnyelvű oktatás bevezetésével próbálkozó tervezet kiváltotta a kisebbségi magyar értelmiségi körök ellenállását, s szót emelt ellene a Csemadok és a kormány Nemzetiségi Tanácsa is. A magyar nyelvű oktatást a magyar iskolákból kiszorítani próbáló tervezet adta a közvetlen ösztönzést a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága létrehozásához. A Duray Miklós által megszervezett és irányított s mintegy másfél tucat szlovákiai magyar értelmiségi - többek között A. Nagy László, Varga Sándor, Püspöki Nagy Péter, Popély Gyula és Szőke József - segítségével működtetett illegális bizottság, amely tevékenységének kezdeti szakaszára nagy hatással volt a Charta 77 nevű cseh polgárjogi mozgalom és a magyarországi demokratikus ellenzék is, a kommunista rendszer bukásáig az egyetlen szervezet volt, amely nyíltan ki mert állni a (cseh)szlovákiai magyarság kisebbségi jogainak védelméért. Számos körlevélben, beadványban, jelentésben és szamizdatban megjelent írásban bírálta a csehszlovák pártállam nemzetiségi politikáját, s hívta fel a nemzetközi közvélemény figyelmét is a jogsértésekre. Bár munkatársai a politikai rendőrség részéről folytonos zaklatásnak és üldöztetésnek voltak kitéve, sikerült olyan példátlan tiltakozási hullámot kiváltania, amely hoz-
