Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata
32 A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata A csehszlovákiai reformokat elutasító Szovjetunió és a Varsói Szerződés további négy tagállamának 1968. augusztus 21-i katonai intervenciója nemcsak a demokratizálódási folyamat sorsát pecsételte meg, hanem az ország kisebbségeit minden szempontból kielégítő nemzetiségi alkotmánytörvény tető alá hozásának lehetőségét is. A Nemzetgyűlés által 1968. október 27-én elfogadott 144/1968. sz. nemzetiségi alkotmánytörvény biztosította ugyan a nemzetiségek számára az anyanyelvükön való művelődéshez, a nemzetiségi társadalmikulturális szervezetekben való tömörüléshez, az anyanyelvi sajtóhoz és tájékoztatáshoz való jogot, megszavazása előtt azonban az események folyását egyre inkább meghatározó Gustáv Husák utasítására kiiktatták belőle a nemzetiségek önigazgatását, gazdasági és kulturális egyenjogúságát, valamint az államhatalom gyakorlásában való egyenjogú részvételét szavatoló részeket, s nyelvük hivatalos érintkezésben való használatának lehetőségét is az általuk lakott területre korlátozták. A föderációs alkotmánytörvény alapján 1969. január 1-jén létrejött Szlovák Szocialista Köztársaság kormányában Dobos László tárca nélküli miniszter személyében magyar nemzetiségű miniszter, továbbá három magyar miniszterhelyettes kapott helyet, a kormány nemzetiségi ügyekben illetékes tanácsadó szerveként pedig Dobos László vezetésével Nemzetiségi Tanács alakult. Az SZNT Szabó Rezső személyében ismét kapott magyar nemzetiségű alelnököt, a testületen belül Fábry István vezetésével már 1968 őszén Nemzetiségi Bizottság, az SZNT Elnöksége mellett pedig Tolvaj Bertalan irányításával Nemzetiségi Titkárság jött létre, amely a későbbiekben a szlovák kormányhivatal nemzetiségi főosztályává alakult át. A nemzetiségi alkotmánytörvény végrehajtási törvényei azonban már a többszöri ígéret ellenére soha nem születtek meg, s az 1969 áprilisában Alexander Dubček helyett a CSKP első titkárává választott Gustáv Husák nevével fémjelzett ún. normalizáció időszakában a nemzetiségi szervek is formálissá váltak, bár a pártállami ideológia előszeretettel hangoztatta a cseh és szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek közötti különbségek kiegyenlítődését. A hetvenes évek elejének tisztogatási hulláma nem kímélte a magyar kisebbséget sem, a demokratizálódási folyamatban tevékeny szerepet vállaló személyeket kivétel nélkül eltávolították tisztségükből és kizárták a pártból. A Nemzetiségi Tanács élére szlovák nemzetiségű kormánytagot állítottak, az SZNT önálló Nemzetiségi Bizottságát és a nemzetiségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszteri posztot pedig megszüntették; a magyar kisebbség a szlovák kormányban a munkaügyi és népjóléti miniszter személyében „képviseltette" magát. A reformfolyamatban való aktív részvételéért járó retorzió nem kerülte el a Csemadokot sem: vezetőit lemondatták, s élére a párt új irányvonalát hűen követő régi-új vezetőket (Fábry István, Lőrincz Gyula, Varga János, Varga Béla, György István) állítottak. Nevéből törölték az 1969 márciusában felvett s érdekképviseleti szerepvállalásának szándékát tükröző „társadalmi” jelzőt, magát a szövetséget pedig kizárták a politikai pártokat és tömegszervezeteket tömörítő Nemzeti Frontból, ami egyet jelentett politikai lefokozásával.
