Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata
A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata 27 Testületé november 4-én kelt 26/1948. sz. rendeletével 50 hektárig megszüntette az állampolgárságukat visszaszerző magyarok mezőgazdasági vagyonának elkobzását, de csak abban az esetben, ha azt még nem juttatták másnak. 1948. december 15-én Lőrincz Gyula főszerkesztésében megjelent az Új Szó című pártlap első száma, 1949. március 5-én, ugyancsak Lőrincz Gyula vezetésével, megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a Csemadok, s 1948 őszétől, előbb szlovák elemi iskolák melletti magyar osztályok, majd 1950-től önálló magyar iskolák formájában, újraindult a magyar nyelvű oktatás is. A magyarsággal kapcsolatos állampárti döntések végrehajtása az SZLKP KB melletti Magyar Bizottság feladata volt. Az 1948 novemberében létrehozott bizottságban helyet kaptak a két világháború közötti csehszlovákiai kommunista mozgalom magyar pártmunkásai: Major István, Lőrincz Gyula, Fábry István, Kugler János és Rabay Ferenc, ami egyben előrevetítette, hogy a lakosságcsere és a kitelepítések következtében korábbi értelmiségének java részét elveszítő magyar kisebbségi társadalom irányítása a jövőben a párt által kijelölt új kisebbségi elit útján valósul meg. A Csehországba deportált magyarok hazaszállítására 1949 első hónapjaiban került sor, amikor 19 184 deportált térhetett vissza szülőföldjére. Az engedély nélkül már korábban hazatértekkel együtt a hazatérők száma megközelítette a 40 ezret, a szlovákiai magyarság eredetileg végérvényesre tervezett csehországi széttelepítése így nem járt tartós következménnyel, s túlnyomó többségük viszszatérhetett Szlovákiába. A hazatérők elhelyezése azonban nem volt problémamentes, mivel legtöbbjük házában szlovák telepesek, ún. bizalmiak laktak, akik azt nem kívánták visszaadni eredeti tulajdonosaiknak. Az így kialakult helyzetet a szlovák pártszervek 1949 őszén sajátos módon egy újabb kitelepítési akcióval, az osztályszempontból és politikailag megbízhatatlannak minősített magyarok Csehországba telepítésével, illetve a hazatért deportáltaknak ezek birtokaiban és házaiban való elhelyezésével próbálták megoldani. A Dél-akció megnevezést kapott terv végrehajtására azonban már nem került sor, mivel azt a külpolitikai bonyodalmaktól tartó prágai pártvezetés - nem utolsósorban az erőteljes magyarországi tiltakozás hatására - az előkészületek utolsó szakaszában leállította. A magyarországi fellépést követően felbátorodó s az osztályszempontúnak feltüntetett Dél-akció egyoldalú magyarellenes éle ellen ugyancsak szót emelő Magyar Bizottság tiltakozása ugyanakkor 1949 októberében elegendő indokul szolgált a szlovák pártvezetés számára az alig egy éve létrehozott bizottság felszámolására. A nacionalista politika formális lezárását az 1949. április 16-án aláírt csehszlovák-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény szimbolizálta. A két ország közötti vitás pénzügyi és gazdasági kérdéseket az 1949. július 25-i csorbatói egyezmény rendezte, amelyben Magyarország - a csehszlovák követelések ellenében - lemondott többek között a lakosságcsere magyar áttelepítettjei által hátrahagyott ingatlan vagyonból fakadó követelésekről. Jelentős mozzanata volt a kétoldalú kapcsolatoknak, ezen belül pedig a magyar kormány határon túli magyar kisebbségpolitikájában bekövetkezett fordulat-
