Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
1944. augusztus 29-1948. október 25. 103 a francia nyelvű ún. csehszlovák fehér könyv és annak kiegészítő kötete. Célja a szlovákiai magyarság egyoldalú kitelepítésének megakadályozása, valamint a világ és a békekonferencia figyelmének felhívása a magyar kisebbség jogfosztására. 1946. augusztus 1. Pozsonyban a Csehszlovákiából kitelepítendő magyarok érdekvédelmének ellátására megnyílik a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság Wagner Ferenc minisztériumi jogtanácsos vezette Meghatalmazotti Hivatala. A szlovák hatóságok feloszlatják a szlovákiai németek és magyarok legnagyobb internálótáborát, a pozsonyligetfalui internálótábort. 1946. augusztus 3. A CSMADNÉSZ memorandummal fordul Gyöngyösi János magyar külügyminiszterhez, amelyben - elutasítva a lakosságcsere-egyezményben megállapított létszámon felüli egyoldalú áttelepítést - kifogásolja, hogy a békekonferencia a felvidéki magyarságról és a magyarlakta területek hovatartozásáról az érintettek megkérdezése nélkül akar dönteni, egyúttal felkéri Gyöngyösit, hogy a békekonferencián tolmácsolja kérésüket, miszerint a magyarlakta területek hovatartozásáról tartsanak nemzetközi ellenőrzés alatti népszavazást. 1946. augusztus 6-7. A csehországi munkaerő-toborzást végrehajtó központi és szlovák hivatalok pozsonyi értekezletükön úgy határoznak, hogy az önkéntes magyar jelentkezők alacsony száma miatt a szlovákiai magyarokkal szemben Edvard Beneš általános munkakötelezettségről rendelkező 88/1945. sz. dekrétumára hivatkozva kényszerítő eszközöket fognak alkalmazni. 1946. augusztus 9. A csehszlovák kormány határozatban mondja ki, hogy amíg a magyarok egyoldalú kitelepítésére vonatkozó csehszlovák követeléssel kapcsolatban nem lesz ismert a békekonferencia határozata, a reszlovakizációs kérvények elbírálásánál úgy kell eljárni, hogy ne hiúsítsák meg a lakosságcsere keretében áttelepítendőkön kívül további 150 000 magyar áttelepítésének a lehetőségét Magyarországra. Nem kell reszlovakizálni többek között az árulónak és kollaboránsnak minősülő személyeket, az ún. betelepítési övezetben élőket, valamint az 5 katasztrális holdnál nagyobb földvagyonnal rendelkező földműveseket, mivel ezeknek a kitelepítését tervezik. 1946. augusztus 11. A Csehszlovákia által igényelt 5 dunántúli község: Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún, Rajka és Bezenye lakossága közös nagygyűlésen, ill. a békekonferenciához intézett táviratában tiltakozik a terület Csehszlovákiához csatolása ellen. A távirat szerint a csehszlovák követelés „a népek önrendelkezési jogának
