Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
104 A jogfosztottság időszaka megcsúfolása", ezért kéri, hogy azt az ENSZ alapokmányának elvei alapján utasítsák el. 1946. augusztus 14. A párizsi békekonferencián Gyöngyösi János külügyminiszter felszólalásával - aki beszédének középpontjába a magyar kisebbségek jogainak biztosítását állítja, s az ENSZ égisze alatt egy nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer kiépítését javasolja - kezdetét veszi a magyar békeszerződés tervezetének vitája. Gyöngyösi szerint, ha Csehszlovákia meg akarja tartani a magyarlakta területeket, tartsa meg a magyarokat is, s biztosítsa számukra az emberi és polgári jogokat, ha azonban Csehszlovákia ezt nem vállalná, a magyar kormány ragaszkodni kényszerülne ahhoz az alapelvhez, miszerint „a nemzetnek joga van a földhöz, amelyen él”. Kassán a járási népbíróság ítéletet hirdet a háborús bűnökkel vádolt 715 kassai magyar perében, akik közül 194 személyt hét naptól két hónapig terjedő börtönbüntetésre, ill. munkatáborra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítél, 169 vádlott esetében elhalasztja az ítélethirdetést, 253 vádlottat felment, 94 esetben pedig visszavonja a vádat. A magyar kormány szóbeli jegyzékben hívja fel a nagyhatalmak figyelmét a csehszlovákiai magyarsággal szembeni népbírósági eljárások magas számára, s Csehszlovákia igyekezetére a lakosságcsere-egyezmény kijátszására. A jegyzék szerint a lakosságcsere-egyezmény ilyen körülmények között „tárgytalanná válik és végre nem hajtható”. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Bíróság halálra ítéli Vojtech Tukát, a háborús Szlovák Köztársaság miniszterelnökét. 1946. augusztus 15. A párizsi békekonferencián Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter - Gyöngyösi János beszédére reagálva - viszszautasítja a csehszlovák kisebbségi politika bírálatát, s Magyarország háborús felelősségére és a magyar kisebbség bűnrészességére hivatkozva jogosnak minősíti a magyar lakosság kitelepítését, egyúttal revizionizmussal vádolja meg Magyarországot. 1946. augusztus 16. Az SZNT Elnöksége - a DP és az SZLKP közötti hosszas tárgyalásokat követően - kinevezi az új Megbízottak Testületét. A 15 főből álló testület 9 tagját a DP, 5-öt az SZLKP adja, a kommunistáknak azonban választási vereségük ellenére Gustáv Husák személyében sikerül megszerezniük az elnöki tisztséget. A Megbízottak Testületének tagja többek között Mikuláš Ferjenčík (pártonkívüli) belügyi megbízott, Ladislav Novomeský (SZLKP) oktatás- és népművelésügyi megbízott, Ivan Štefánik (DP) igazságügyi megbízott, Martin Kvetko (DP) földműve
