Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Liszka József: A szlovákiai magyar tudományos könyvkiadás a rendszerváltástól napjainkig
98 Liszka József sok sora követte.6 1982-ben Debrecenben, a Magyarország határain kívüli magyar néprajzi kutatásokról rendezett tanácskozás keretében, majd 1987-ben a CsemadokXIV. Országos Közgyűlésén, továbbá az Egerben, 1989-ben rendezett tudományos tanácskozáson, valamint ugyanabban az évben Kassán, a Fábrynapokon hangzott el nyilvános fórumon a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer (központi magyar könyv- és levéltár, tudományos intézet, magyar múzeum, publikációs lehetőségek stb.) kialakításának a szükségessége. Mindezt megelőzően a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó által kiadott Új Mindenes Gyűjtemény szerkesztőbizottsága (Balia Kálmán, Kovács László, Liszka József, Mácza Mihály, Mészáros András, Méry Margit, Nagy László, Püspöki Nagy Péter, Trugly Sándor, Vadkerty Katalin, Végh László), kiegészülve néhány független szlovákiai magyar értelmiségivel (Németh István, Németh Zsuzsa, Popély Gyula, Turczel Lajos, Varga Sándor, Zalabai Zsigmond), kidolgozta a szlovákiai magyar tudományos élet intézményi rendszere kialakításának elméleti- és szervezés-módszertani feltételeit.7 Tudományos könyvek 1945 előtt a lehető legváltozatosabb helyeken és a legváltozatosabb kiadók gondozásában láttak napvilágot. A korszak tudományos jellegű folyóiratai a komáromi Nemzeti Kultúra (1933-1935), illetve a Pozsonyban megjelenő Magyar Figyelő (1933-1935) voltak.8 Mindamellett az időszak irodalmi és kulturális folyóiratai (Magyar írás, Tátra stb.), sőt vidéki hetilapjai (Komáromi Lapok, Érsekújvár és Vidéke, Sajó-vidék stb.) is közreadtak időrőlidőre tudományos, főleg helytörténeti jellegű publikációkat. A második világháború után ezek a lehetőségek alaposan leszűkültek. Voltaképpen az egyetlen magyar nyelvű kiadó, a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat adott ki szórványosan, hivatalosan inkább tudományos ismeretterjesztő, olykor azonban a tudományosság színvonalát és igényeit is megütő, elsősorban irodalom- és helytörténeti, valamint néprajzi munkákat. Az 1980-as évek vége felé a szlovákiai magyar kutatók tudományos (vagy féltudományos, adatközlő jellegű) munkáinak a megjelentetésére mindössze két hazai periodikum9 állt a rendelkezésre. Az egyik a havonta (két hónapos nyári szünettel, tehát évi tíz számban) megjelenő Irodalmi Szemle, amely több-kevesebb rendszerességgel közölt irodalom- és helytörténeti jellegű, továbbá néprajzi (elsősorban folklorisztikai), illetve szociológiai-szociográfiai témájú dolgozatokat is. A másik pedig a Madách Könyv- és Lapkiadó évkönyvszerú, mindamellett nem évi rendszerességgel megjelenő, Új Mindenes Gyűjtemény című tanulmánykötet-sorozata. Utóbbinak 1979 (1981)10 és 1993 között összesen tíz száma jelent meg (benne régészeti, történeti, nyelvészeti, néprajzi, művészettörténeti, demográfiai és szociológiai-szociográfiai tematikájú tanulmányokkal), s mára lényegében megszűnt. Az előbbi mind a mai napig közöl szórványosan tudományos jellegű írásokat is, holott a szlovákiai magyar tudományosság eredményeinek mára már számtalan speciálisabb, szakmai fóruma van. A továbbiakban nem az elmúlt másfél évtized szlovákiai magyar tudományos termését kívánom tételesen áttekinteni (az nagyjából kiolvasható a tanulmány függelékében közölt bibliográfiából), hanem csupán azokat a publikációs fórumokat, lehetőségeket, amelyek (más, külföldi és nem
