Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Soós Kálmán: Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig (1985 - 2005)
Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig 21 nak ellenére, hogy tudunk az Intermix Kiadó 2000-ben megjelentetett háromlapos, 103 kiadványt jegyző könyvkatalógusáról,70 illetve a Hatodik Síp Könyvek és a folyóirat repertóriumáról (1989-1998). Dolgozatunk előző részében a rendszerváltás időszakában kibontakozó kárpátaljai magyar könyvkiadás első termései alapján érzékeltettük annak irányvonalát, sajátosságait. A napjainkig megjelentetett, általunk jegyzékbe vett könyvek azt mutatják, hogy összességében több kategóriát állíthatunk fel közöttük. Mindenekelőtt azt regisztrálhatjuk, hogy rendkívül foghíjas az eligazodást, tájékozódást szolgáló Lexikonok, bibliográfiák és egyéb mutatók kategóriája. A korábban már említett két-három kiadványon kívül klasszikus értelemben csupán egy müvei71 dicsekedhetünk. A kötet Kárpátalja művelődési hagyományai tekintetében, életrajzi lexikon formájában, a vonatkozó irodalom közlése segítségével tájékoztatja elsősorban azokat, akik „érdeklődnek e tájhoz fűződő magyar, rutén (ruszin, ukrán) történelmi, irodalmi események, az itt született, vagy munkásságuk révén ide kapcsolódó személyiségek iránt”. Szerzője az anyaggyűjtés tekintetében két szempontot vett figyelembe: „a kötetbe csak olyan személyek adatai kerültek, akik már nem élnek, tehát munkásságuk lezárt", ugyanakkor nehézséget okozott számára a területi elv - a mai Kárpátalja határaihoz igazodás -, hiszen vidékünk határai és maga az országhatár is, többször változtak.72 Szinte kéziratunk lezárásával egy időben jelent meg egy színvonalas katalógus, amely történelmi Magyarország területéről származó s jelenleg 7 ukrajnai múzeum anyagában fellelhető 555 régészeti leletek tára. A kötet a leletek pontos leírása, a feltárás körülményei, a kormeghatározás, a kulturális hovatartozás, az őrzési hely, az adatok forrásai mellett a tárgyak rajzos vagy fényképes ábrázolását is tartalmazza.73 A kutatások alapjául szolgáló forráskiadványok tekintetében bizonyos szempontból jobb a helyzet, bár itt is egyfajta egyoldalúságot figyelhetünk meg. Számszerűen kimutatható és magyarázatra nem is igazán szorul, hogy e kategórián belül a sztálinizmus áldozataival kapcsolatos adatok közlése dominál. A már említettek mellett további kiadványok láttak napvilágot, amelyek a túlélőket vagy az áldozatok hozzátartozóit szólaltatják meg,74 az önéletírás75 eszközéhez is nyúlnak, illetve a „malenykij robot” 60. évfordulója alkalmából újraközlik76 a mártírok falvankénti névsorát. Külön csoportot képeznek a Csatáry György történész, korábban gyakorló levéltáros által, elsősorban a beregszászi archívumból a Rákóczi-szabadságharc77 és 1848/49-es forradalom időszakával78 kapcsolatban feltárt anyagok, valamint a Bercsényi,79 a Lehoczky80 és Gálocsy81 hagyaték közzététele, legújabban pedig azl917-ben még elveszettnek hitt, 1865-ben Zágoni Á. Károly szernyei lelkész által összeállított beregi egyházmegyei emlékkönyv82 közreadása. A szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet Fontes Históriáé Hungarorum sorozatában pedig a kárpátaljai magyarság 1918-1944 közötti történetére vonatkozó iratgyűjtemény83 jelent meg. A korban megjelenik a napló is, mint forrás. Előbb Czébely Lajos, Visk szorgos kutatója vezet ilyet az 1976-1989 közötti évekről,84 majd ennek megjelenése után három évvel Brenzovics László történész a Magyar Országos Levéltár anyaga alapján rendezte sajtó alá a Kárpátalja 1938-41 közötti történetében
