Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Soós Kálmán: Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig (1985 - 2005)
Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig 17 egyik nagy tudású és tevékeny Kárpátalja kutatónak. Az ő nevéhez fűződik a kötetben szereplő adatok nagy részének feldolgozása és értelmezése.”37 „Annyian és annyifélét írtak már Kárpátaljáról, valós és valótlan képet festettek ismert és ismeretlen tények birtokában az itt élő emberek életéről...”, erőszakosan beavatkoztak „vallási-erkölcsi felfogásába, szellemi és tárgyi kultúrájába”, hogy vissza kell adni „a hitet”, amelyhez szükségünk van „hagyományaink felidézésére, az igazság felderítésére”.38 Ilyen szerzői koncepció alapján íródott, a szerzői szándék szerint, a tiszaháti nemzetiségek életét bemutató kiadvány, amely azonban a megmentett „titokban éltetett” népszokás autentikusságát hangsúlyozva, másfél - kétoldalas terjedelemben inkább csak a figyelemfelkeltés szintjén szól az aknaszlatinai románok, az ungvári svábok, cigányok, ruszinok, zsidók, rahói, nagydobronyi, csongori, beregsomi, bátyúi magyarok népéletének egy-egy kiragadott jelenségéről. E tájnak és lakóinak, az itt élő népeket évszázadok alatt ért kihívásoknak a tekintetében lényegesen jobban eligazít az előző kiadvánnyal egy időben megjelentetett A tettenérhető történelem című kötet, amelynek műfaja „inkább esszé, mint veretes tanulmány, s amely egy hosszabb irodalomjegyzék közlésével „egy alapfokú honismereti bibliográfia szerepét is szeretné betölteni.”39 A folklór kutatásának tekintetében a Vannak ringó bölcsők'0 emelkedik ki, amely az 1967-71 között működő Forrás Stúdió alapgárdájának gyűjtése mellett egy szélesebb kitekintésű, a ruszin népi kultúra értékeire is figyelő, néprajzi kutatástörténeti összefoglalást'1 is elénk tár. Ugyanebben az évben jelent meg a 45 legismertebb kárpátaljai magyar történeti és helyi mondát - közöttük olyanokat is, amelyek az itt élő ruszinok folklórkincsébe is megtalálhatóak - tartalmazó, tudományos utószóval és jegyzetekkel ellátott gyűjtemény,'’2 1993-ban pedig Tűzoltó nagymadár’3 címen népmesegyűjtemény. Irodalmi téren a korszak terméséből adattár jellegük, a kötetek végén található értékelő, nemzeti kisebbségünk jelenével és sorskérdéseivel foglalkozó tanulmányok, valamint a mellékelt kronológia miatt a Sugaras utakon (1985)44, a Vergődő szél (1990)45, a Kisebbségi ének a beregi rónán (1992)46 és az Extra Hungáriám (1992)47 című antológiák emelhetők ki. Hasonlóan említést érdemel az Irodalmi barangolások a Kárpátok alján (1993)48, amely vidékünket öt régióra osztva teszi közé múltunk és kultúránk nagy alakjainak helyi kötődéseire, ittlétük emlékeire vonatkozó, évtizedek óta aprólékos munkával összehordott művelődési és kultúrtörténeti adatait.49 A kötet megjelenéséig szülőföldünk hagyományait ilyen tekintetben feldolgozó mű - irodalmi „útikalauz” - nem állt az érdeklődők rendelkezésére. Hagyományainkból, irodalmi örökségünkből merít az Ezer évig nem volt itt semmi?,50 amelynek címe egy korábbi korszak kultúrpolitikai felfogásával rímelve, az arra való emlékeztetés céljából íródott, s nyilván annak végleges elutasítása is egyben. 1992 és 1993 azok az évek, amikor a kárpátaljai magyarság történetének legnagyobb tragédiája, az 1944 novemberében kezdetét vevő „malenykij robot” évtizedekig tabunak számító eseményei a tudományos érdeklődés fókuszába kerültek. A meghurcolás, a megaláztatás időszakát megörökítő visszaemlékezések,51 lágerversek, levelek, imák,52 koncepciós perek53 anyagai, illetve a 40- es, 50-es évek sorsdöntő változásait rögzítő kordokumentumnak szánt gyűjtött
