Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Soós Kálmán: Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig (1985 - 2005)
16 Soós Kálmán közössége" főbb jellegzetessége, számszerű és területi megoszlására, iskolarendszerére, művelődésére vonatkozó vázlatos adatokkal, kiemelve benne a Kárpáti- és a Tankönyv Kiadó, illetve a Kárpáti Igaz Szó szerepét31. A Múltunk s jelenünk tapogatódzó jellegű próbálkozásához képest, amely egyébként a „falunéző séta” végén egyetért „vidékünk nemzeti kérdése három tekintélyes szakértőjének” 1958, 1971 és 1985-ből származó írásaik32 elvi megállapításaival, az 1990-ben megjelent Sorsközösség33 már jobban árnyalja a korábban kötelezően megfestett rózsaszín képet. Ez a kiadvány már kritikusabb, a gondokra is próbál koncentrálni, miközben járásonként, falvanként vizsgálja hová is jutottunk a szocializmus évtizedei alatt. Már bátran mutat rá, hogy a „45-ös rendszerváltás sem történt olyan békés egyszerűséggel, mint korábban a hivatalos történelemszemlélet tükrözte”, a munkatáborokba elhurcolt tízezrek tragédiája, „korántsem csupán személyes tragédia volt”, s hogy „jobban megtizedeli a kárpátaljai magyarságot a kivándorlás, mint az asszimiláció.” Rámutat arra is, hogy Kárpátalján hivatalosan nem épült ki magyar óvodahálózat, válságban van iskolarendszerünk, a végzősök nem tanulhatnak tovább anyanyelvükön, múltunk, örökségünk feltárása terén évtizedeken át nem sok történt, s „a kárpátaljai magyarság majd félévszázados létének hiteles, tárgyszerű, politikai és ideológiai hatásoktól mentes, elfogulatlan vizsgálata mind ez idáig nem történt meg. Az erre tett jó szándékú kísérletek többnyire a parancsuralmi rendszer zátonyain feneklettek meg”.3'’ Az azonos tematika okán ugyanarra a szellemi füzérre fűzhető az Ez hát a hon...35 (1991) és a Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján (1993) című kiadványok. Míg az előbbi tények, adatok, dokumentumok sokaságának közreadásával tárja elénk vidékünk magyarságának küzdelmét a létéért, magyarságáért, addig a két évvel később megjelent kiadvány régiónk magyarlakta helységeinek múltját, lakossága létszámának alakulását, anyanyelvi intézményeit, emlékhelyeit, nemzetiségeit foglalja össze egyfajta adattár formájában, melyet A harmadik kisebbségi korszak mezsgyéjén című tanulmány vezet be, illetve nemzetrészünk sorskérdéseivel kapcsolatos Függelék zár. Szintén a jelzett korszak sajátos kézikönyve Kárpátalja magyar személyi és intézmény - adattára,35 amely közreadója szerint az első ilyen irányú kísérlet, hiszen hasonló jellegű, mintegy 300 szócikket tartalmazó „ismerettár a második világháború után még nem készült Kárpátalján." Tekintettel arra, hogy Kárpátalja szovjet évtizedei alatt „sok torzítás, káros ideológiai hatás érte a demográfiát” is, az objektivitás miatt „szigorúan ragaszkodik a tudományos és statisztikai forrásokhoz” egy újabb kiadvány, a Kárpátaljai demográfiai adatok szerzője. A könyv a lélekszám, a népsűrűség, a korcsoportok, nemzetiségi összetétel, születés és elhalálozás, a migrációs folyamatok alakulását vizsgálja, „a Szovjetunióra, Oroszországra, Ukrajnára és Kárpátaljára érvényes, 1910 és 1941 közötti adatok” alapján. Teszi ezt úgy, hogy nem derül ki, mit jelentenek a jelzett időszakban a megnevezett országok, vagy esetünkben régiónk. S furcsa az is, hogy a szerző az 1944 előtti korszakból csupán egy magyar nyelvű szakirodalmat sorolt fel. így nem meglepőek a 86 oldalas könyvecske záró, köszönő sorai: „Vétenénk az igazság ellen, ha elmulasztanánk köszönetét mondani dr. V. Mescsenkónak, az orvostudomány kandidátusának, a háború utáni időszak