Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
82 Nemzet és morál ebbe nem fér bele, hogy az ember bizonyos körülmények között brit állampolgárnak tekintse magát vagy (más bőrszínű állampolgárokkal szemben) indiainak, vagy (más indiaival szemben) gudzsratinak. Hobsbawm szerint „Az sem lehetséges, hogy a »nemzeti hovatartozás« kérdését egyetlen dimenzióra szűkítsük, legyen bár az politikai, kulturális vagy bármi egyéb (persze azt leszámítva, ha az állam force majeure erre nem kényszerít bennünket)."1'15 De az ilyen felfogás nem jelenti a „nemzet” tiszta szubjektív definícióját. Szerinte tehát nem elégséges a nemzet sem objektív, sem szubjektív meghatározása, mert mindkettő félrevezető. Ezért a kérdést az agnoszticizmus kiindulási pontjáról kezdi tanulmányozni, leszögezve, hogy „ez a könyv sem közöl a priori definíciót arról, mi tesz egy nemzetet nemzetté. Kiinduló munkahipotézisünk szerint minden olyan, elegendően nagy számú embercsoport, melynek tagjai magukat egy »nemzet«-hez tartozónak tekintik, nemzetként fogunk kezelni.”146 Ugyanakkor ha megvizsgáljuk Hobsbawm következtetését, kiderül, hogy maga sem képes más munkahipotézisre, mint egy erősen voluntaristára.147 De emellett nagy hangsúlyt helyez a nemzet történelmi kialakulásra. Hobsbawm szerint a nemzet objektív kritériumainak az a gyengéje, hogy mindig akad alóluk kivételt képező, ám reálisan létező nemzet. Ugyanakkor hozzátehetjük Hobsbawm megállapításához, hogy az adott nemzet kritériumainak szubjektív kritériumaival is ugyanez a baj. Mindig találunk olyan egyéneket, akikre nem illik e kritériumok jelentős része, és mégis az adott nemzethez sorolják magukat. Mivel pedig az ilyen kritériumok egyenként is gyakran viszonylagosak, kombinációjuk is egyedi az emberben. Ez késztet voluntarizmusra, legalábbis bizonyos mértékben. A kérdés tehát a mérték kérdése. Mint láthattuk, hogy a nacionalizmus eszméjének egyes változatai nem mindig, sőt esetenként egyáltalán nem vették figyelembe az individuális akaratot, Hobsbawm kapcsán feltehetjük a kérdést, hogy a nemzetek történelmi kialakulása indokolja-e azt, hogy jogunk van ma is így cselekedni. Erre csak akkor lehetséges az igenlő válasz, ha elfogadjuk az emberi és polgári jogok szűkítését a nemzetinek számító kérdések körében, tehát ha alkalmazzuk Locke kivételének elvét a nacionalizmusra. Ha azon-
