Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
78 Nemzet és morál feltételez, akiket meghallgatnak a többiek. A kisebbségi csoportot - amely különbözik a többségtől - pedig nem hallgatják meg. A többség nem ismeri el, s nem érti őket. Ténylegesen a deliberatív egység részei. Szerinte ez az érzés a nacionalizmus forrása. Taylor itt másokhoz hasonlóan szintén eltekint azoktól a példáktól (mint amilyen Svájc is), amelyekben a helyzet más. Ugyanakkor Taylor szerint a nacionalizmus modern jelenség, atavisztikus reakcióként nem értelmezhető. Keletkezésének az az oka, hogy a modernités felbontja a tradicionális kultúrát, ám a hagyományos erőforrások hasznosítása kultúránként változik. Vagyis szerinte kreatív adaptáció zajlik. A modern elitek elvetik az egyetemes kultúra általi inkorporációt, és a magukét önértéknek tekintik, ami egyben büszkeségük forrása. Az elitek egyes csoportjai tehát elvesztett méltóságukat kívánják visszaszerezni.130 Az emberi méltóságot azonban az egyenlő, közvetlen kapcsolatú társadalmak teremtik meg. Az emberek ugyanis a méltóságot egyenlően birtokolják. Éppen ez az, ami összetartja őket.131 Az egyenlő méltósághoz azonban kategorikus identitás kapcsolódik. Ám a kategorikus identitások elnyomhatok, és vele a modern elitek is elveszíthetik méltóságukat. A nacionalizmus első fázisa, az inkorporáció elvetése, a modernizáció kontextusán belüli különbség igényéből táplálkozott, de a méltóság regiszterében élt, egy potenciálisan sértett méltóságéban, és az elismerés szélesedő terében. Az elitek közé többféleképpen jut el. Néha karizmatikus vezetők tevékenységének eredményeképpen, máskor olyan harcok, háborúk következtében, melynek részei az etnikai tisztogatások vagy éppen a vallási ellentétek, illetve részesei az erőszakos kisebbségek. És ezek révén sértett identitások alakulnak ki. Taylor szerint a kategorikus identitások elnyomása a liberális nacionalizmusra is jellemző. A liberális nacionalizmusban rejlő feszültség abban rejlik, hogy nem minden polgár tartozik a kulturális nemzetbe. Ám esetében sem kérdéses az univerzalizmus feláldozása a nemzet oltárán. Taylor tehát úgy kapcsolja össze a modernitást a primordiális nézőponttal, hogy a nacionalizmust egy olyan modern területnek tekinti, amelyben a modernizációnak szüksége van az ősiségre, mert segítségével a felvilágosodás legjelentősebb morális értékét, vagyis az emberi egyetemességet áldozhatja fel,
