Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
76 Nemzet és morál két. Állíthatjuk tehát, hogy a szintézis nem pusztán azért fontos, mert megalapozott érvek sorakoztathatok fel a nemzet újabb és újabb komponenseinek jelentősége mellett, hanem mert logikai kényszer. A nemzet ebből a nézőpontból nézve is nyilvánvalóan több tényező és hatás együttese, sőt e tényezők sora véglegesen lezárhatatlan, és egyetemesen érvényes kombinációjuk megadhatatlan. Ami pedig a második kérdésfeltevést illeti, nevezetesen azt, hogy mi módon teremtsük meg a szintézist, leszögezhetjük, hogy maga a szintézis automatikusan nem vezet olyan eredményhez, amely egy emberi jogi nézőpont kritériumainak megfelel. Eredménye akár egy új típusú közösségközpontúság is lehet, mind például Charles Taylor esetében. Taylor kommunitárius szintézisében a modernizáció individualista következményeinek olyan értelmezésével próbálkozik, amely e következményekből a zárt csoporttagság iránti igényhez jut.122 A korábbi szempontok olyan kombinációját állítja össze, amely az egyén fő preferenciájává a zárt csoporttagságot teszi. Taylor kísérlete azért figyelemre méltó, mivel azt mindenképpen bizonyítja, hogy ha a modernizációt, sőt az individualizmus egyes elemeit is a nacionalizmus egyik fő alkotóelemei közé soroljuk, még lehetséges a nacionalizmus kollektivista interpretációja. Taylor szerint a nacionalizmus a modernités eleme. Egyetért Gellnerrel abban, hogy a modern államnak homogén kultúrára van szüksége. A családi és klánkapcsolatokat felváltja az üzleti kapcsolat. Ehhez bürokratikus államapparátus szükséges, bíróságok kellenek, és persze általános kommunikációs eszköz, tehát hivatalos nyelv, amely felváltja a lokális dialektusokat. Ebből azonban az következik, hogy kimondatlanul Mill-lel is egyet kell értenie legalább abban a kérdésben, hogy nacionalizmus a modernitáshoz kapcsolódik. Elfogadja Gellnernek azt a nézetét, hogy a magas kultúra mindig is az eredetét keresi, s az veszi kézbe az egész társadalmat, definiálja és alkalmassá teszi a modern politikára, és ez a nacionalizmus titka. Ám Taylor szerint a nyelvi harc eredete mélyebben van, s nem egy, hanem két formát ölt. Az egyik állami, a másik azonban elfordul az államtól, méghozzá az egyház felé, és emocionális forrásai vannak (pl. Quebec esetét tartja ilyennek).
