Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

IV. Nemzet és morál

IV. Nemzet és morál

1. Egyéni akarat vagy objektív meghatározottság

Az egyén és nemzet viszonya kapcsán két álláspont alakult ki. Az egyik a nemzetet egyéni döntések eredményének tekinti, míg a másik objektív adottságnak, a történelemfejlődés eredményének.

Az egyéni akarat köre két formában jelenik meg a nacionalizmus vonatkozásában. Az egyik a renaninak is nevezhető, minden egyénre kiterjedő tiszta voluntarizmus, a „mindennapi népszavazás" nemzetfelfogása. A másik az instrumentalizmus, amely szerint a nemzet elitek által alkotott képződmény, vagyis egy szőkébb csoport elhatározása nyomán születik, azaz a nemzet tulajdonképpen kevesek tudatos teremtménye.121

Az instrumentalizmus-vita egyik konzekvenciája, hogy a nemzetek kialakulása kapcsán számolni kell egyesek kiemelkedő „nemzeti” teljesítményével, de a nemzet előtti örökséggel is. Sőt a voluntarizmus érveivel kiegészítve nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzet egyetlen tagját sem. Tehát mind az adott egyén nemzeti sajátosságaival, mind környezetére gyakorolt hatásával számolnunk kell. Ugyanakkor ha a modernista nemzetfelfogást nem tekintjük pusztán az instrumentalizmus egyik válfajának, s a voluntarizmus kapcsán emellett az állítás mellett erős érvek sorakoztathatok fel, akkor figyelembe kell venni a fejlődés által teremtett helyzetek sorát is. Az első kérdés tehát nem pusztán az, hogy teremthető-e szintézis e nézőpontok között, hanem hogy szükséges-e a szintézis megteremtése. A második kérdésnek pedig úgy kell hangoznia, hogy milyen legyen a szintézis.

Az első kérdésre nyilvánvaló választ lehet adni, mégpedig éppen a nemzeti jellemzők teljes listája összeállíthatatlanságának érvével. Tudniillik ha csak a felsorolt módszerek egyikével próbáljuk megválaszolni, hogy egyes csoportok miért váltak nemzetté, mások pedig miért nem, akkor mindig találunk kivétele