Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
VII. Következmények
224 Következmények Ha azonban nemzeti sajátosságaiknak mindegyik, a liberális demokráciával összeegyeztethető eleme szabadon ápolható, és az államot is igénylő elemek esetében annak intézményrendszerében történő effektiv részvételük révén fejleszthető, valamint a kollektív nemzeti állami tisztelet állami formáival is bírnak, akkor okkal állítható, hogy az ilyen állam az ő államuk is. Természetesen éppen a nacionalista szenvedélyek jellege miatt, éppen a nemzeti kérdés nem emberi jogi felfogása miatt szükséges az államközi szerződések olyan rendszere, amely a vázolt feltételrendszerrel együtt, egymás függvényében garantálja az államhatárok stabilitását. Ezek a szerződések azonban nem helyettesíthetik az olyan álláspontnak a nyílt vállalását, s ennek eredményeképpen azt a társadalmi diskurzust, amely kialakítja az alkotmányos egyetértés és a kölcsönös szimbolikus tisztelet világát, valamint megoldásokat keres az egyes konkrét, nemzeti jelleggel is bíró problémákra. Meg kell vizsgálnunk még egy állítást, amelyet vádként sokszor vetnek a fentiekhez hasonló elképzelések hangoztatói szemére, nevezetesen azt, hogy az ilyen állam nemzetietlenné válik. Az állítás főként akkor hangzik el, ha fennáll annak a lehetősége, hogy a nacionalizmusoknak azok a formái, amelyek akár egy, akár az összes nemzet jogait minden más fölé helyezik, tehát az emberi jogok fölé is, illetve azok, amelyek a mindenkori nemzeti többség döntéseinek függvényévé teszik a kisebbségi jogok kiterjedését, nem kaphatnak helyet az ilyen államban. Ebben az államban tehát nem volna tere a nemzeti identitás mások rovására terjeszkedni kívánó válfajainak. Ugyanakkor minden más formájának igen. Azaz csak az állíthatja, hogy az ilyen állam nemzetietlen, aki a nemzeti identitás lényegének tekinti a nemzeti agresszivitást, tehát úgy véli, hogy az agresszivitás nélkül a nemzet értelmét veszti. Ám annak, aki a nacionalizmus kooperatív válfaját felfoghatónak és élete során megvalósíthatónak tekinti, következésképpen a nemzeti konfliktusok megegyezéses, az egyén nemzeti sajátosságait is magában foglaló emberi jogi szempontú döntéseken alapuló megoldását lehetségesnek és kívánatosnak tekinti, a nemzeti együttműködés és fejlődés új tere nyílik meg. Ez a világ persze nem a nemzeti konfliktusmentesség világa. Mindöszsze azt a morális igényt lehet megfogalmazni, és jogilag alátá
