Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
VI. A jogok és az esélyegyenlőség
210 A jogok és az esélyegyenlőség pesek azt az állami intézmények nyelvévé tenni. Ezért e különbségek nemcsak más igényjogokkal vethetők össze, de a szabadságjogok eredményezte különbségekkel is, beleértve a klasszikusnak nevezett emberi jogokat. A szólás szabadsága sem jelenti egyben minden nézet azonos súlyát. Az egyes nézetek súlya függhet minőségüktől, azaz igazságtartalmuktól és kifejtésük színvonalától, de függhet társadalmi támogatottságuk mértékétől is. Ez annak a lehetőségét jelenti, hogy az egyének éljenek ezzel a joggal, méghozzá olyan a szinten, amilyen szinten képesek rá. Ugyanakkor nem kényszeríthetnek másokat, hogy az ő nézeteiket vallják, s ezt nem teheti az állam sem. Az elv vonatkoztatható a nyelv hivatalos használatára is. Az államnak az egyének által megfogalmazott igény megjelenése esetén lehetőséget kell biztosítania az intézményi változásokra, valamint a kialakított pozíciók elfoglalására, sőt adott esetben a szükséges szakértelem megszerzésére is. Ebben az esetben az adott nyelv hivatalos intézményesülésének mértéke attól függ, milyen mértékben képesek élni vele az adott nyelvet preferálók. Nyilvánvalóan más szinten intézményesül egy olyan nyelv, amelyet ötvenezer, s más szinten az, amelyet ötszázezer ember beszél, más szinten az a nyelv, amelynek használói közös településeken, régiókban élnek, és más szinten az, amelynek használói szórványban, egymástól aránylag nagyobb távolságban élnek. Ám ezek a különbségek nem az államhatalom korlátozó intézkedéseiből fakadnak. Azaz emberi jogi tekintetben nem beszélhetünk a jogok egyenlőtlenségéről. Persze előfordulhatnak kivételes helyzetek, amelyekben indokolt lehet egyesek kivételes támogatása azon a szinten túl is, amely szint elérésére saját maguk képesek az állam által szabaddá tett intézményes keretek közt. Az adott esetekben tehát jogos lehet a pozitív diszkrimináció iránti igény is. Ám ehhez további kritériumoknak kell teljesülniük. Az tehát a rendező elv, hogy úgymond ki alkotja az államot. Az államot pedig polgárai alkotják. Kövekezésképpen a kisebbséghez tartozók is tagjai a „népnek”. Az állam intézményeinek kialakításához a polgárok egyetértő akarata is szükséges. Esetünkben például egy közép-európai állam meghirdethetne ugyan egy állást malájul beszélő hivatalnokok számára, ám aligha lenne elegendő és alkalmas jelentkező. Ugyanakkor egy de
