Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
VI. A jogok és az esélyegyenlőség
204 A jogok és az esélyegyenlőség zálni kellett. E nélkül nem születhetett volna meg a modern közigazgatás, a törvénykezés, a tudományos élet, a sajtó, a gazdasági élet, a modern oktatás, és nem válhatott volna több más terület (például a modern, nagy létszámú hadsereg) hatékony kommunikációs eszközévé. Ugyanakkor más nyelvek kirekesztése a nemzeti nyelv státusából megfosztotta őket ezektől a lehetőségektől, tehát nem válhattak a törvénykezés, a közigazgatás, a tudomány, a sajtó, a gazdasági élet, a modern oktatás nyelvévé. Számos esetben nem azért, mert használóik nem voltak képesek alkalmassá tenni minderre anyanyelvűket, illetve mert nem volt ilyen szándékuk, hanem azért, mert - noha mindkettő megvolt bennük - az állam nem engedte. Az állam akadályozta, sőt tiltotta anyanyelvűk ilyen irányú fejlesztését, hatalmának erejével próbálta a hátrányba hozott nyelvet a nemzetté válás előtti szinten tartani. Ezzel kívánta előidézni, hogy nemzetté csak az állam által előírt nyelven lehessen válni, más nyelveken pedig a nemzet előtti sokkal fejletlenebb, tehát előnytelenebb állapotba kényszerüljön az egyén. Ha pedig olyan egyének csoportja került az állam fennhatósága alá, akik nyelve már korábban eljutott a nemzetté válás szintjére, azok nyelvét az állam megkísérelte visszafejleszteni a nemzeti szint előttire. E célból persze fel kellett számolnia e nyelv használatának minél több, a fenti funkciókhoz kötődő területét. Éppen ezért ha a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak mértékét vizsgáljuk, aligha lehet nemzeti értelemben nyelvi jogoknak nevezni az adott, hivatalos nyelvnek nem minősített nyelv használatának jogát a magánéletben, illetve nyilvánosan. Minderre ugyanis a nemzetté válás előtti állapotban is joga volt az embernek. Ezt már a „ius gentium”, de a középkori magyar állam is biztosította a városokat alapító betelepülők számára, sőt ennél többet is. Az anyanyelv nyilvános használatának joga a nemzetállamok korában csak a legdurvább diszkriminációt tiltja, nevezetesen annak büntetését, hogy az egyén az általa preferált nyelven beszélhessen azokkal az embertársaival, akikkel beszélni kíván akár otthon, akár nyilvános helyen. Ez azonban nem jelenti az anyanyelv használatának olyan jogi védelmét, amilyen szintre a kisebbségben levő használói fejleszteni szeretnék és tudnák. Pontosabban nem jelenti anyanyelvűk olyan
