Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
V. Emberi jogok - nemzeti jogok
176 Emberi jogok - nemzeti jogok badság sem értelmezhető úgy, hogy az állam minden egyes sajtóorgánumot ugyanolyan terjedelművé és példányszámúvá tesz. Sőt ennek éppen a fordítottját, a vallásszabadság és a sajtószabadság súlyos korlátozását jelentené, hiszen jelentősen behatárolná az egyén szabad választását. Ugyanakkor a nemzetiségi jogok is értelmezhetők a fenti szabadságjogokhoz hasonlóan. Esetükben is megragadható az adott nemzethez való tartozásra való egyéni akarat. Intézményekre neki is szüksége van az egyes nemzeti sajátosságaik ápolására és fejlesztésére, ezért akarata szükséges ezen intézmények létrehozására, fenntartására, fejlesztésére. Azaz vannak emberek, akik igénylik ezeket az intézményeket, és akadnak olyanok is, akik az ilyen intézményeket létre szeretnék hozni. Felvethető persze a kifogás, hogy a semleges állam elválik a sajtótól, illetve a vallási intézményektől, például az egyházaktól. A vallásszabadság mint emberi jog kapcsán fontos leszögezni, hogy a nyilvánvaló különbségek mellett több, számunkra is lényeges ponton hasonló problémákat old meg, mint az egyén nemzeti jogainak emberi jogi felfogása. A vallás szerkezete ugyanis számos tekintetben hasonlít a nemzetihez. Az egyes vallások eltérnek egymástól, így a vallás szabadsága a köztük történő választás szabadságát is jelenti. Ugyanakkor a legtöbben nem maguk választják „első" vallásukat, illetve egyházon kívüliségüket, hanem gyermekként a szüleik, illetve szélesebb társadalmi környezetük, sőt gyakran a politika dönt róla, beleértve vallásos neveltetésüket. Továbbá az egyes vallások sokrétű nézetek együttesei, amelyek minden homogenizáló szándékuk ellenére különféleképpen hatnak az egyes egyének személyiségére. A vallások sem állnak kizárólag racionális és pontosan univerzális egységbe foglalható elemekből, a különféle vallások számos sajátossággal bírnak. Ezért az egyes vallásos emberek hite is eltér a többiekétől, és a kérdés éppen ezért individualizálható. Továbbá a vallásszabadság is magában foglalja a más vallás gyakorlása elnyomásának tilalmát a domináns egyház által. A vallások is tartalmaznak szenvedélyszerű elemeket. Kialakulásuk történeti jellegű, azaz felfedezhető kialakulásuk módja és az emberi jogi felfogás közötti feszültség. Vagyis a vallások zöme sem demokratikus politikai viszonyok joguralmon alapuló vi
