Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
V. Emberi jogok - nemzeti jogok
Emberi és polgári jogok 177 szonyrendszerében keletkezett. Sőt, fennállása során számos egyház nem is támogatta az ilyen viszonyok kialakítását. A politikával való összefonódásuk részben más jelleggel bírt, mint a nacionalizmus esetében, ám vallások is működtek állami ideológiaként, illetve egyes egyházak az állam intézményrendszerének részeként. A vallásszabadság éppen ezért vált emberi joggá. Éppen ezért jogosult az egyén arra, hogy maga dönthessen hitéről. Ugyanakkor a vallásszabadság immár magában foglalja a politika semlegességének követelményét az egyes egyházak iránt, s ez nyilvánvalóan különbség a nacionalizmus szerepéhez képest. De a semlegesség egyik eleme mégsem mellőzhető. Nevezetesen az állam semlegessége nem jelenti feltétlenül azt, hogy a politikai közösség tagjai és választott képviselői, illetve az állam hivatalnokai vallástalanok, ám azt igen, hogy sem többségi, sem pedig hivatali hatalmukat nem használhatják valamely egyház domináns helyzetbe hozatalára. További lényeges különbség, hogy az egyházak esetében dogmatikai jellegük miatt korlátozott vita folytatható ezek alakításáról. A nemzetek esetében ez a vita szélesebb lehet. Az egyes egyházak szabályrendszere ugyanis pontosabb, mint a nemzeteké. Ezért az adott egyházhoz tartozásnak formalizált kritériumai vannak, míg a nemzetnél a kérdés összetettebb. Emiatt az állam semlegességének kérdése is összetettebb nemzeti vonatkozásban. Mint azt már többen leszögezték, a modern állam nem lehet maradéktalanul semleges nemzeti tekintetben. Az állítás ugyanakkor pontosítható, mivel nem minden esetben van így a semleges állam esetében sem. Itt is létezhetnek közszolgálati médiák, amelyek semlegessége elvárható, s ez pontos híradást és arányos teret jelent a társadalom és politika egyes szereplőinek, irányzatainak tevékenységéről. Az állami orgánum tehát pontosan és arányosan jelentet meg tudósításokat, valamint ad teret a különbözőségeknek. Az egyes vallások intézményeinek állami finanszírozása esetén nem az az eljárás sérti meg a vallásszabadság elvét, amely az állam mindegyik vallására egyaránt érvényes közös kritériumok alapján finanszíroz - lényegében ugyanezt jelenti, ha a döntést adóbevételei rovására a polgáraira bízza -, hanem az, amely maga dönti el, melyik vallás a neki tetsző és ezért anyagilag támogatandó,
