Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
V. Emberi jogok - nemzeti jogok
Emberi és polgári jogok 171 részei valamilyen természetes rendnek.”244 Ezek állandósága mellett tehát nem szól több érv, mint hogy betartsuk a politikai megállapodásokat. A liberális politikai elméletek viszont az „érdekek sokaságának létezését teszik meg kiindulópontjuknak, és azt kérdezik, hogyan vagy milyen elvek alapján dönthet egy politikai rend a versengő követelések közt, vagy egyeztetheti össze őket”.246 Ezért a politikai kérdéseket inkább az egyén, nem pedig a csoport szempontjából vizsgálja. Mindebből Kukathas szerint nem következik valamiféle absztrakt egyén. „Az egyének csakúgy, mint érdekeik, nem léteznek elvontan.”246 A csoportoknak így nincs erkölcsi elsőbbségük. Változó történelmi képződmények - egyének társulásai -, melyeknek követelései erkölcsileg értékelhetők. A csoportba tartozó egyének között érdekellentétek állhatnak fenn. A kulturális közösségek sem teljesen homogének, nem osztatlan egészek, hanem egyének társulásai, akik egymástól különböző mértékben eltérő értékekkel rendelkeznek. Liberális szempontból tehát nem kell a kulturális jogok fogalmaiban gondolkozni. A liberális elmélet szerinte nem ad elsőbbséget azoknak, akik igényt tartanak rá, hogy a közösség mint egész érdekében szólaljanak fel, még akkor sem, ha ők vannak többségben, mivel a kisebbség érdekeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A liberális elmélet szerinte a kulturális közösségeket végső soron magántársulásokhoz vagy - egy kissé eltérő metaforát használva - a választói közösségekhez hasonlónak tekinti. Ebből következően pedig nem kell tartósnak lenniük. Kukathas tehát nem veszi figyelembe, hogy az egyének saját döntései is jelentős állandósággal bírhatnak, s ez éppen nemzeti sajátosságaik megőrzésének szándéka kapcsán figyelhető meg. Ezért nemzet és politika viszonya nyilvánvalóan nem magyarázható a magántársulások mintája alapján, hiszen az nem függetleníthető az államtól, amely nem magánintézmény. Ugyanakkor a liberális állam társulási elemei mégis származtathatók az egyéni akaratból, még ha környezete egyes elemeit készen is kapja az egyén. Ezért sem Kukathas kommunitárius végkövetkeztetése, sem pedig a nemzeti magántársulások laza rendje nem működhet az egyén nemzeti egyenlőségének megfelelően. Mindkét esetben ugyanis fennmarad annak lehetősége, hogy az államot kialakító egyetértés részévé csak polgárai
