Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
V. Emberi jogok - nemzeti jogok
A nemzetek jogának problémája 159 nemzeti többség által uralt állam hatalmával, ha az államhatalom úgy ítéli meg gyakorlásukat, hogy azzal korlátozzák a nemzeti többség jogait, illetve veszélyeztetik az állam szuverenitását. A kisebbség jogainak megítélése tehát a többség, illetve az általa uralt állam joga. Az ilyen állam pedig mindenkor, akár esetről esetre döntést hozhat, hogy mely kisebbségi jogok gyakorlását tekinti saját jogai korlátozásának, illetve saját maga veszélyeztetésének. A nemzeti kisebbség jogainak érvényességi területe és jellege ezen a ponton politikai kérdéssé válik, a legfőbb jogértelmezővé a többség lép elő bármelyik kisebbségvédelmi jogszabállyal kapcsolatban. Tehát csak a kisebbségek nemzeti szenvedélyeitől kell félteni az állam területi egységét; következésképpen az elszakadásnak nincsen jogszerű és igazságos változata, csak az erő megfelelő nagysága idézheti elő. Ezt az érvet alig tudják megrendíteni az olyan tapasztalati ellenérvek több európai állam történelméből, melyek példáján látható, hogy a nemzetiségi jogok lehető legszélesebb biztosítása számos esetben nem okozza az adott ország kettéválását, hanem elégedett kisebbséget eredményez. Elég ugyanis magának a lehetőségnek a felmutatása ahhoz, hogy az érv potenciális fenyegetésként érvényes maradjon, főként olyan helyzetben, amikor az adott nemzeti kisebbség hódítás útján került az adott állam kötelékébe.228 A kérdésfeltevés azonban hibás. Az alapkérdés ugyanis nem úgy hangzik, hogy a nemzetiségi ellentétek jogcímet adnak-e a nemzetiségi különbségek felszámolásához, hanem úgy, hogy a valamikori hódítás jogcímet teremt-e rá, hogy a hódítók utódai erővel, a parlamenti demokrácia intézményrendszerét felhasználva akár többségi akarattal akadályozzák az egykor meghódítottak utódainak szabad fejlődését. Hódítás révén joguk keletkezik-e arra, hogy korlátozzák a meghódítottak és utódaik emberi jogainak azon dimenzióit, amelyek nemzeti identitásuk elemeit alkotják? A hódítóknak, illetve utódaiknak jogukban áll-e felszámolni a meghódítottak és utódaik nemzeti identitását, megakadályozni fejlődésük, illetve legalább lassítani nemzeti fejlődésük ütemét? Ennek alátámasztására aligha fogadható el az az érv, hogy a hódítók félnek a meghódítottaktól, hiszen ez lényegében véve azt jelenti, hogy maguk nem vállalkoznak olyan társadalmi és
