Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
V. Emberi jogok - nemzeti jogok
160 Emberi jogok - nemzeti jogok politikai magatartásra, amely számos más esetben sikeresen tartott egyben különféle nyelveket beszélő, más vallású, illetve a nemzeti attribútumok egyéb vonatkozásaiban eltérő embereket egy politikai közösségben akkor is, ha közös államuk egykor hódítás eredményeképpen született meg. Magának az elszakadásnak is létezik olyan elmélete, amely az elszakadás jogosságát nem pusztán az adott kisebbség akaratától teszi függővé, hanem az adott állam nemzeteinek, nemzeti kisebbségeinek egymáshoz fűződő kölcsönös viszonyától.229 De mivel a fenti álláspontból az következik, hogy a kisebbség potenciális veszélyforrás, ezért a fenyegető erő növekedését meg kell gátolni. Következésképpen az állam egységének nevében eleve jogos az adott nemzeti kisebbség fejlődésének akadályozása az állam hatalmi eszközeivel, hiszen fejlődése elszakadási erejét növeli. Ezért nem tartalmaznak fordított irányú megkötéseket az ún. kisebbségvédelmi dokumentumok. A többség jogait a kisebbség jogainak sérelme esetén nem lehet hasonló jogcímen korlátozni. Fel sem merülhet jogkorlátozó szempontként, hogy a többségnek a kisebbség jogait korlátozó döntései is veszélyt jelenthetnek az állam szuverenitására, és ezért ugyanolyan megítélés alá essenek, mint a kisebbség. Külön fel kívánjuk hívni a figyelmet arra az álláspontra, amikor is kívánatosnak tartja saját maga nemzeti homogenitását, ám ezt nem teljes jogfosztással kívánja elérni, hanem egyfajta hátrányos helyzet fenntartásával. Az ilyen helyzet sokféle nehézséggel jár a kisebbségiek számára, ezért a nemzeti identitás megtartása a helyzet úgymond vállalásával jár együtt. Éppen ezért számosán feladják identitásukat. Az államnak ugyanis jogában áll, hogy késleltesse a más nemzetiségűek nemzeti sajátosságainak fejlesztését a többségével szemben. Ebben az esetben a késleltetett fejlődés elvének alkalmazása mellett az asszimiláció - úgymond - önkéntességére lehet hivatkozni, hiszen az állampolgár formálisan maga választja meg, hova sorolja önmagát, illetve milyen jövőt szán gyermekeinek. Ezt a helyzetet fejezi ki a nemzeti tekintetben másodrendű állampolgár fogalma. A nemzeti kisebbség tagjai ugyanis identitásuk megtartása esetén bizonyos jogok és lehetőségek tekintetében hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint a többséghez tartozók, s helyzetük megváltoztatását az állam nem teszi lehető
