Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Melléklet

148 Interjúk a húgát. Tehát két fiútestvér elvett két lánytestvért. Mi egy családként nőttünk fel, a két apának és a két anyának volt ös­szesen öt gyereke. Sajnos ma már az ötből csak ketten élünk. A szüleim Beregszászon laktak elhurcolásuk idejéig, én pedig 1926-ban doktoráltam, és még egy évre visszamen­tem Beregszászra dolgozni, s mint ügyvédjelölt utána kerül­tem Kassára. iskola, nyelv Az elemi iskolát és a reálgimnáziumot, azt már a szlovákok alatt Beregszászban jártam. Jogot Prágában tanultam. Én nem tudtam sem a szlovák, sem a cseh nyelvet, de hogy va­lamit konyftsak, beiratkoztam Prágában a német egyetemre, mert a beregszászi magyar reálgimnáziumban németet tanul­tunk és tudtam a nyelvet. Meg különben is nekem gyermek­koromban német Fráuleinom volt, és meglehetősen tudtam németül. Két évig a német egyetemen voltam, és mikor letet­tem az első államvizsgát, akkor elmentem nyáron egy cseh városba, Plzenbe, hogy csehül rendesen megtanuljak. Ott ta­lált nekem egy fiatal barátom, aki már ott dolgozott, lakást, és egy ügyvéddel megbeszélte, hogy hozzá menjek ingyen dol­gozni. Én elmentem Plzenbe, és ott mindent csináltam, csak éppen a joggal nem törődtem, udvaroltam a cseh lányoknak, egész nap teniszeztem és persze megtanultam csehül. Én na­gyon jól teniszeztem. 1927-ben vagy talán ‘28-ban én voltam Ungvár város bajnoka, Kassára jártam teniszversenyekre, a Tátrába jártam teniszversenyekre, ahol mindig Kellér Béla volt a győztes. Beregszászban volt egy cseh klub is, de azoknak nem volt elég játékosuk, úgyhogy mindig volt két meccs, a BFTC és a csehek között, és a csehek engem mindig „köl­csönkértek”. Szóval a plzeni nyaralás után átiratkoztam a Kárlova Universitára (a prágai Károly Egyetem), annak a jogi karára és a következő négy szemesztert ott jártam. 1926 novemberé­ben végeztem. Fogalmam sincs, hogy mennyi pénzbe került a taníttatásom. Az apám igen jómódú ember volt, nem jöhetett számításba, hogy ösztöndíjat kérjek. Csak arra emlékszem, hogy nagyon gavallérosan kaptam tőle zsebpénzt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom