Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Utószó egy 10 évvel ezelőtt keletkezett értekezéshez, avagy a felemás asszimiláció
134 Utószó egy 10 éwel ezelőtt keletkezett értekezéshez melynek a hazai zsidóság is részese volt. Nem állítom ezzel azt, hogy maga a diskurzus egy a társadalom fölött álló valami volna, mely nem hat ki a társadalom szerkezetére és a benne megjeleníthető identitáspolitikákra. Azt azonban igen, hogy csak az egyik, roppantul szabályozott és uralomra törő kolonialista diskurzusa volt a kornak és a vizsgálni kívánt népességnek - mely más diskurzusokat és formációkat akár eltakarni is képesnek bizonyult, megszüntetni azonban nem. (Hadd utaljak itt csak a zsidó hitközségen, azaz a zsidó kommunális életen belül zajló modernizációs törekvésekre.) V. Miért szorult a magyar történetírás a birodalmi diskurzus csapdájába? A kilencvenes évek elején lezárt kutatásom eredményeit nehezen tudtam beépíteni az asszimilációról szóló történetírói hagyományba. S bár az utóbbi években nálam sokkal jelentősebb kutatók empirikusan is kritizálták e teóriát (Gyáni 1997, 1998), közben e gondolatnak egy új generációja is megjelent a porondon. Egykor, a hetvenes-nyolcvanas években Hanákék az asszimilációs társadalmi szerződés feleinek jelentős teljesítményét hangsúlyozták, a maiak a zsidó résztvevők túlteljesítését, túlkompenzálását kritizálják, vagy egyenesen a zsidó asszimiláció lehetetlenségéről értekeznek (Gyurgyák 2001). Mintha az asszimilációs diskurzus a társadalomtudósok számára is saját identitáspolitikájuk része volna. Az asszimilációs modell ugyanis egyszerre engedi meg a magyar attraktivitás és a zsidó kreativitás elismerését, de a magyar nacionalizmus és a zsidó etnocentrizmus kiélését is. Az asszimilációs diskurzusban felvett etnocentrikus, birodalmi pozíció lehetővé teszi a magyar zsidóság asszimilációjának általánosítását, térbeli és időbeli kiterjesztését. így pl. az utódállamokban lezajló új folyamatok - a dualizmus asszimilációs eredményeinek fényében - disszimilációként értékelhetők, azaz a nemzeti hűség és a patriotizmus kérdéseként értelmezhetők, s az utódállamok zsidósága hűtlennek bélyegezhető.
