Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Utószó egy 10 évvel ezelőtt keletkezett értekezéshez, avagy a felemás asszimiláció

Utószó egy 10 évvel ezelőtt keletkezett értekezéshez 133

hoz; és ugyanúgy, mint a többi, velük élő kisebbség. A csehszlovák demokrácia akceptálása nem összekeverendő azonban a csehszlovák „nemzeti” identitással (már ha egyáltalán volt ilyen). S bár, mint már említettem, az asszimilációs diskurzus ott gyorsan kihalt, a korábbi pozíciók mintha egy darabig mégis megmaradtak volna: a kassai korábbi „magyarositök”, a magyarok (közöttük a magyar zsidók) meghatározó szereplői maradtak a kassai politikai, gazdasági és kulturális életnek.

Hatodszor, a kassai zsidók magyarul beszéltek, a hitközség hivatalos nyelve a magyar maradt, a zsidó újságok is ezen a nyelven jelentek meg - még a cionista szervezetekben és a Zsidó Pártban is magyarul hangzottak el a beszédek. A helyi magyar kultúrában, a Magyar Nemzeti Pártban is vezető szerepet játszottak a zsidók. De: miközben a zsidóság megtartotta nyelvi és kulturális kötődését a magyar kultúrához, magyar nemzeti identitásában megtört; Magyarországtól, a magyar nemzetállam ideájától alaposan eltávolodott. S nemcsak azért, mert távolról tisztábban láthatta a két háború közötti Magyarország demokratikus deficitjét és antiszemitizmusát, hanem azért is, mert a csehszlovákiai magyar politikai és gazdasági elit időközben elveszítette attraktivitását. Ez az elit - leszámítva a Magyar Nemzeti Pártot - elfelejtett új „aszszimilációs szerződést” kötni a zsidósággal, ráadásul saját potenciálja is jelentősen meggyengült az új politikai rendszerben. Nem javították a helyzetet a magyar Keresztényszocialista Párt eseti antiszemita megnyilvánulásai sem.

Az imént szükségszerűen csak vázolt jelenségek ambivalenssé tettek az asszimilációs modell használhatóságát illetően. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy már az 1920 előtti időszakra sem alkalmazhatók az asszimiláció segítségével ábrázolt zsidó identitáspolitikák. Kevesebb kontinuitást és sokkal vadabb változatosságot mutatott a kassai (zsidó) társadalom. 1920 után a modell végképp alkalmatlannak bizonyult - azért merem ezt leírni, mert saját magam véreztem el kvantifikációjában. Világosan megmutatkozott, hogy egy dolog az asszimilációs diskurzus (amely bizonnyal elemezendő eszmetörténeti jelenség) és a 19-20. századi társadalmi átalakulás,