Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
II. A hatalomváltástól a trianoni békeszerződés becikkelyezéséig
52 A hatalomváltástól Trianonig törekvéseink dacára elérni nem sikerült.’’145 Csekonics ennek ellenére kitartott javaslata mellett, s a Jehlicska-féle szlovák emigráció működésére hivatkozva így érvelt: „Lengyelek készek volnának ugyanis itt megalakítandó tót nemzeti tanács kérésére a felvidéket a esetiektől felszabadítani a ’független Tótországot’ megalapozva vele állami szövetségre lépni.”146 Magyarország anyagi támogatásával 1920 tavaszán és nyarán magyar-szlovák légiók szervezése is folyt Lengyelország területén, amelyek részt vettek volna a tervezett Csehszlovákia elleni támadásban. A Tátra alján elsősorban diverzáns tevékenységgel segítették volna a délről támadó magyar csapatokat.147 A fent idézett és hasonló, alapjában téves információk nyomán alakult ki az a vélemény a Nemzeti Hadsereg vezetőiben, hogy valóban elérkezett a katonai beavatkozás ideje. Az első hadműveleti tervet 1919 decemberében dolgozták ki. Az Ipoly alsó folyásánál tervezték a magyar támadást. Célja Szlovákiának a magyar állam autonóm területévé való változtatása volt. A támadás azonban elmaradt.148 A következő év tavaszán Ébredés fedőnév alatt dolgoztak ki újabb hadműveleti tervet, amely eltért a decemberitől. Itt a rajtaütésszerű bevonulásra helyezték a hangsúlyt, amelyet páncélvonatokkal terveztek végrehajtani. A terv előkészítői szerint a szlovák nép felszabadítóként fogadta volna a bevonuló magyar katonaságot. Március-áprilisban a hadműveletek megkezdése bármely percben várható volt. Elrendelték a csapatok menetkészültségét, és elkészült a kormányzó parancsa a csapatokhoz, amelyet felolvastak volna az indulás előtt. „Elszakított testvéreink segítségért esdő szava érkezett hozzánk, hogy jöjjünk, mentsük meg őket!...’’ - állt a parancsban. Azonban ez a hadművelet sem valósult meg, ahogyan a júliusban kidolgozott Ébredés II, a szeptemberben eltervezett Árpád fedőnevű akció és az 1921 januárjában Lengyelország felől elképzelt szabadcsapatokkal tervezett betörés sem.149 A legkedvezőbb külpolitikai helyzet Magyarország számára egy katonai támadás megindítására 1920 nyarán-őszén alakult ki. A lengyel-szovjet háborúban 1920 júniusában a lengyel csapatok számára kedvezőtlen fordulat állt be. A szovjet csapatok ellentámadásba mentek át, és augusztus közepére már Varsó alatt álltak. A magyar kormány hajlandó lett volna katonai segítséget nyújtani Lengyelországnak, ezért tárgyalásokat folytatott Franciaországgal hadseregének felfegyverzése érdekében. Vállalta, hogy 200 ezer katonát vet harcba a lengyelek oldalán a Vörös Hadsereg ellen, ha azokat a franciák felfegyverzik. A felfegyverzett magyar hadsereg Csehszlovákián (Kárpátalján) és Románián keresztül vonult volna Lengyelországba.
