Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
II. A hatalomváltástól a trianoni békeszerződés becikkelyezéséig
Tervek a Felvidék katonai visszafoglalására 51 barát Rutén Párt és a Szepesi Szövetség vett részt. A komité előterjesztette a költségvetését is, amely 8 millió koronát tett ki.139 A politikai és a katonai helyzet azonban néhány hónap múlva, nyárra megváltozott, és a komité ekkor parancsot kapott a kormánytól, hogy oszoljon fel. Az utasítást azzal indokolták: a helyzet megváltozott, a Nemzeti Hadsereg bevonulása várható a Felvidékre.140 3. Tervek a Felvidék katonai visszafoglalására A magyar külpolitika 1921 tavaszáig elsősorban Lengyelországtól várta a politikai és katonai segítséget a Felvidék visszafoglalásához. Csehszlovákia és Lengyelország viszonya, elsősorban a területi viták miatt, rendezetlen volt ebben az időben. Lengyel részről több elképzelés is volt a szlováklakta részek sorsával kapcsolatban. Az egyik a közös magyar-lengyel határ helyreállítása mellett egy autonóm területet képzelt el, a másik a független állam megalkotását tekintette célnak, de a terület Lengyelországhoz csatolása is felmerült. Csekonics Iván, a magyar kormány varsói kiküldötte, valamint a Lengyelországban magyar támogatással tevékenykedő, Jehlicska vezette szlovák emigráció fő célja egy közös magyar-lengyel katonai beavatkozás előkészítése volt.141 A magyar hadvezetés annyira előkészítettnek látta a terepet, hogy konkrét hadműveleti tervek születtek egy Csehszlovákia elleni katonai beavatkozásra. A kémek, a Felvidéki Liga „őrszemei" olyan jelentésekkel látták el a magyar kormányszerveket, amelyek arról szóltak, hogy egy népfelkelés kirobbanása várható a megszállt területen, a szlovákság teljes mértékben a Magyarországhoz történő újracsatlakozás híve, kommunista puccs várható Csehszlovákiában, és a lakosság többsége egy magyar katonai beavatkozásra vár.142 A Felvidéki Liga vezetői is hasonló szellemű beadvánnyal fordultak a miniszterelnökhöz, sürgetve a katonai beavatkozást, mivel „a felvidék integritásának visszaszerzésére a kedvező alkalom elérkezett, hogy erre oly szervezet kész, mely túlnyomó részt a csonka országon kívül álló erőkből táplálkozik s ma még együtt van, holnap azonban már feloszlásnak indul, ha feladata teljesítésében meggátolják...”.143 Csekonics Iván Varsóból több levelében sürgette a katonai beavatkozás azonnali megkezdését, és az esetleges áldozatoktól sem riadt vissza: „Aki győzni akar, annak meghalni is kell tudni, de ez nem azt jelenti, hogy előtte ütessük magunkat Párisban agyon, hogy azután győzhessünk.’’144 A Külügyminisztérium azonban higgadtságra intette, és a katonai beavatkozás diplomáciai előkészítetlenségére hivatkozott. „A diplomáciai előkészítés alatt első sorban keleti és déli szomszédaink semlegességének biztosítása értendő. Ezt pedig
