Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
Csehszlovákia politikai intézményrendszere 27 az élén kinevezett hivatalnok állt, csak ő hívhatta össze a megyei önkormányzat ülését. Ugyancsak kevés hatáskörrel rendelkeztek az 1927-ben létrehozott tartományok, itt is voltak kormány által kinevezett képviselők és tartományfőnökök. Az egész ország belpolitikai helyzetét a két évtized alatt elsősorban a cseh országrészek politikai viszonyai, választási eredményei határozták meg, ahol a lakosság több mint 72 százaléka élt. Szlovákiából 61, Kárpátaljáról pedig 9 képviselőt választottak be a 300 tagú képviselőházba, ezért az ország vezetésében a keleti országrész problémái és különböző érdekei alig érvényesülhettek. Hasonló volt a helyzet az egyes nemzetiségek érdekképviselete terén is. A magyar ellenzéki pártok, mint arról a következőkben részletesen szólok, az egyes választási ciklusok alatt 9-10 mandátummal rendelkeztek a képviselőházban. Tehát az összes mandátum 3-3,3 százalékát tudhatták a magukénak, ekkora volt a súlyuk a Nemzetgyűlésben. Az egyetlen jelentős nemzetiségi csoport a német volt. A német képviselők a nemzetgyűlési helyek 20-24 százalékát foglalták el, bár megjegyzem, hogy körükben az egész politikai paletta képviselve volt, a szélsőbaloldaltól a szélsőjobboldalig. Ez a tény befolyásolta együttműködésüket és egységes fellépésüket egészen a harmincas évek végéig. Ekkor a nagynémet eszme befolyása és a hitleri Németország nyomása megteremtette a csaknem teljesen egységes politikai fellépést. A választókerületek kialakítása kedvezőtlen volt a keleti országrész és különösen a magyar kisebbség számára. 1920-ban az első nemzetgyűlési választások alkalmával az érsekújvári választókerületben 31160, a kassaiban 32 714 választásra jogosult lakosra jutott egy képviselői mandátum. Ugyanakkor a cseh országrészekben ez a szám sehol nem haladta meg a 30 ezret, sőt a prágaiban 21 986 szavazó választhatott egy képviselőt.65 Az első, 1920-ban lezajlott nemzetgyűlési választást leszámítva Szlovákiában és Kárpátalján más pártok szerezték meg a szavazatok nagy részét, a választók jelentős mértékben más politikai értékeket támogattak, mint a cseh országrészekben. A cseh országrészekben az agrárpárt és a szociáldemokrata párt dominált; mindkettő a csehszlovák állam fenntartása és a demokratikus politikai berendezés mellett állt ki. Szlovákiában a legerősebb párt a Szlovák Néppárt volt, amely jobboldali és klerikális nézeteket hirdetett. Programjának jelentős pontja volt továbbá a különálló szlovák nemzet létének elismertetése és Szlovákia autonómiájának megteremtése. A Szlovák Néppárt - 1927 és 1929 közötti kormányszereplését leszámítva - azonban alig volt hatással az ország vezetésére. 1926-tól egészen az ország széthullásáig viszont a szudétanémet kormánytámogató - akkori szóhasználattal aktivista - pártok tagjai voltak a
