Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
VI. A revízió felé
A pártegyesítés után 221 A belügyminisztérium a memorandummal kapcsolatos egyik levelében azt írta, hogy általában egyetért az igazságügy-minisztérium álláspontjával. Konkrétan a belügyminisztériumot érintő részekről szólva megjegyzi, hogy a községek nevében a levelezést a járási hivatalokkal a községi jegyzők végzik, s ez természetesen csehszlovák nyelven folyik. A magyar képviselők ugyanis azt sérelmezték, hogy szfnmagyar falvakban is államnyelven folyik a hivatalos levelezés. A levél idézi a pozsonyi és az ungvári tartományi hivatal jelentését, amelyek elsőként jeleznek némi engedményeket a többi minisztérium merev álláspontjához viszonyítva. Ezekből az tűnik ki, hogy Szlovákiában és Kárpátalján a közigazgatásban nem ügyelnek annyira a nyelvtörvény és a nyelvrendelet betartására, mint cseh országrészekben. Szerintük a magyar javaslatok nagy része indokolatlan, azonban néhány kielégíthető, pl. az anyakönyvek vezetése és az anyakönyvi kivonatok terén használni lehetne a kisebbségek nyelvét. A belügyminisztérium ezzel kapcsolatban utasításokat is kilátásba helyezett. A levél aljára kézzel a következőket írták: „A kisebbségi statútumban lesz megoldva. Ezért csak a/a. Prága 1938. május 6.”745 A memorandum sorsa azért is érdekes, mert először merült fel Csehszlovákia történetében, hogy a központi kormány komolyan foglalkozott a magyar kisebbség nyelvhasználatának kérdésével, illetve az ezzel kapcsolatos panaszokkal. A kérdés azonban a cseh bürokrácia központi útvesztőjébe terelődött, és ezzel, úgy tűnik, annak lehetséges megoldása is elveszett. Másfél éves aktatologatás után ad acta tették a kérdést, és a kisebbségi statútumtól várták a kérdés megoldását, azonban 1938 tavaszán erre már késő volt. Az elégedetlen kisebbségek problémája ekkorra már ilyen módon kezelhetetlenné vált. A csehszlovák kormány más taktikához is folyamodott a magyar kisebbség kéréseit illetően. A csehszlovák pártokban helyet foglaló magyar képviselők, Csömör István és Stunda István agrárpárti, valamint Schultz Ignác emigráns szociáldemokrata képviselő szintén memorandumot nyújtott be a kormánynak a magyar nyelvi jogokkal kapcsolatban, amelyek enyhébb követeléseket tartalmaztak, mint az Egyesült Magyar Párt memoranduma. A kormányfő megígérte, hogy teljesíti azokat. A kormányfőnek ez az eljárása a magyar párt berkeiben, amely a magyarság egyetlen legitim képviselőjének tartotta magát, nagy felháborodást váltott ki. Az agrárpárt, amely a mezőgazdasági politika irányítását a kezében tartotta, más eszközöket is felhasznált a magyar parasztság megnyerésére. „A kormánykoalícióban résztvevő pártok közül a Csehszlovák Agrárpárt a legerősebb a Felvidéken. A pártnak Szlo-
