Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
V. A pártegyesítés
Esterházy János elnökké választása 185 Az OKP szeptember 1-jén Zsolnán tartott ülésén a lemondásra reagálva, a pártkongresszus összehívásáig, öttagú bizottságot nevezett ki a párt élére. A bizottság tagjai: Dobránszky János, Esterházy János, Grosschmid Géza, Jabloniczky János és Jónás Imre. Az ülésen Szüllő nem vett részt.632 A tényekre szorítkozó szűkszavú sajtóbeszámolókból nem tűnik ki, mi is történt valójában az ülésen, az egyik rendőrségi jelentés azonban komoly összetűzésről számol be a papi szárny és az elnökjelölt között. „Esterházy János egy átlagos képességű ember, akinek politikai vezető poszthoz nincs elég látóköre, tehetsége és elővigyázatossága. Ezeknek a tulajdonságoknak a hiánya kimutatkozott az utolsó végrehajtó bizottsági ülésen, amelyen olyan elővigyázatlanul támadta meg a papok képviselőit, hogy a jelölése az elnöki posztra jelenleg komoly veszélyben forog.’’633 Azonban nemcsak a rendőrségi jelentések, hanem a párt legfőbb vezetéséből származó beszámolók is azt jelezték, hogy nincs minden rendben Esterházy jelölésével, nagy ellentétek vannak a papi szárny és az ő jelölését támogató csoport között. Masirevich Szilárd prágai követ kérésére Böhm keresztényszocialista szenátor írt átfogó beszámolót a szlovákiai helyzetről 1932 őszén. Böhm ebben lesújtó véleményt mond saját pártjáról. „A magyar kisebbségi pártok közül az országos kér. szoc. párt erejében két év óta egyre hanyatlik és híveinek cirka harmadát veszti. Bizonyítják ezt az időközi községi választások. Legutóbb Léván 10-ből 4 mandátumot veszített. A hanyatlás oka a szervező és irányító munka teljes hiánya, az egyes parlamenti képviselők tétlensége, a programtalanság a hozzánemértés és mindezek következtében a belső ellentétek ügyetlen kiélezése. Még Szüllő elnöksége alatt éles ellentét volt a papság és az elnökség között. Az utóbbi két év alatt elhibázott taktika és tapintatlanság következtében végzetesen elmérgesedett. A papság nem vesz részt a pártmunkában, hanem azt tétlenségével szabotálja. A mostani ötös elnökség egészen célját veszítette, mivel a katolikus papság a helyek betöltésénél puccsszerűen kijátszva érzi magát. Most is azt látja, hogy ki akarják jogaikat játszani és ezért mint a legvégsőbb konzekvenciákra is kész ellenzék készülnek felvonulni a kongresszusra. Az elnökségre Eszterházyt nem találják alkalmasnak. Egyrészt látják rajta a tapasztalatlanságot, a fegyelmezetlen, könnyelmű beszédmodort, mely bárki előtt a legbizalmasabb természetű dolgokat feltárja, másrészt a mai elszegényedett kommunizmusra hajlamos munkásság előtt a grófi címet nem találják előnyösnek a párt elnöki név előtt. A papság negligálásával a pártot reorganizálni nem lehet, sőt félő, hogy a papság új pártot alakítva leszakad és ezzel teljesen szétfeszíti a magyar tábort. A kivezető utat te-
