Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
V. A pártegyesítés
184 A pártegyesľtés történt tehát olyan drámai változás, teljes visszavonulás, amellyel Szüllő a megelőző hónapokban fenyegetőzött a magyar kormánynak küldött leveleiben. Az, hogy Szüllő lemondását a magyarországi körök kényszeríttették ki, jól bizonyítja Szüllőnek az a kétségbeesett kísérlete is, amelyet néhány hónappal lemondása után tett annak visszavonása érdekében. Mikor az Udržal-kormány 1932 októberében lemondott, Szüllő Géza ezt kihasználva bejelentette a magyar kormánynak, hogy tekintettel a súlyos belpolitikai helyzetre, visszavonja lemondását. Erről ő maga számol be a magyar kormányköröknek 1934 áprilisában írt levelében, „...önbizalmamat első ízben csökkentette az, hogy amikor Károlyi Gyula miniszterelnök úr behozta a »szigorú takarékosságot«, s amikor én ezzel szemben kifejtettem, hogy az ő általa megszabott keret nem megfelelő, ő ezt számba nem vette, - sőt felajánlott lemondásomat elfogadta. Sőt - ezt nem felejtem el soha, - amikor én látva azt, hogy ugyankor itt a köztársaságban Udrzsal lemondott s választások állottak küszöbön, ezért klubom kérésére a lemondásomat visszavontam, mert úgy ítéltem meg én is és a klub is a helyzetet, hogy választások esetén az én lemondásom veszélyes a magyarságra, - amikor ezt bejelentettem, ezt tudomásul nem vették, sőt Csathó miniszteri tanácsos (valószínűleg Csatho Andrásról a Miniszterelnökség munkatársárról van szó - A. B.) szóval tudatta, hogy csak ragaszkodjam lemondásomhoz. Megtettem. Fájt.”630 Érdekes megnézni, hogyan vélekedett a rendőrség Szüllő lemondásáról. „Ezzel a régen várt döntéssel (Szüllő lemondásával - A. B.) úgy tűnik befejeződött egy szakasz a magyar államfordulat utáni politikában Szlovákiában. Dr. Szüllő személyében a magyar kisebbség egyik legtehetségesebb vezetőjét veszíti el, aki azonban nem tudott elég gyorsan tájékozódni a háború utáni viszonyokban és alkalmazkodni a megváltozott gazdasági és politikai helyzethez. Dr. Szüllő azt a politikusi típust képviselte, aki egész politikai koncepciójával a háború előtti Magyarország feudális rendjébe gyökerezett. Attól az elképzeléstől vezetve, hogy a trianoni béke következményei csupán átmeneti jelenségek, amelyeket belátható időn belül eltávolítanak, arra alapozta az egész politikai tevékenységét, hogy az »ideiglenesen megszállt Felvidéket« ismét Nagy Magyarországhoz csatolják. Ennek következtében a magy. kereszt, szoc. párt politikai irányvonalának teljesen negativista jellege volt, a párt nyíltan kimutatta, hogy nem ennek az államnak a talaján áll és a Budapestről irányított irredenta képviselőjének és a parancsok végrehajtójának tekinti magát."631
