Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
IV. Szüllő Géza elnökségének időszaka
132 Szüllő Géza elnökségének időszaka választásokon és alkotott közös parlamenti klubot a Magyar Nemzeti Párt. Hosszas tárgyalások után 1927. január 15-én a Szlovák Néppárt is belépett a kormányba. Ezzel egy egészen új történelmi helyzet állt elő, hiszen a német és szlovák párt először volt tagja a csehszlovák kormánynak. Ugyanakkor most első ízben az összes baloldali párt valamennyi nemzetiségi csoportban ellenzékbe szorult. Hlinka pártja a kormányba lépést ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a nagymegyerendszer helyét felváltja a tartományi rendszer, amelyet az autonómiához vezető első lépésnek tekintett. A tartományi rendszerről szóló törvényt 1927. augusztus 12-én fogadta el a Nemzetgyűlés.453 Valójában az új tartománygyűléseknek a hatásköre csak a gazdasági és kulturális kérdésekre terjedt ki, és tagjaik egyharmadát a központi kormány nevezte ki. A tartományi rendszer bevezetése nyomán 1928. december 2-án tartományi választásokat tartottak az országban. A polgári kormány sikereként könyvelhető el az 1927 decemberében a Vatikánnal megkötött Modus vivendinek nevezett egyezmény, amely megengedte, hogy a csehszlovák kormány beleszólhasson a püspökök kinevezésébe, és a Vatikán azt is vállalta, hogy új egyházmegyei határokat állapít meg, és az összes csehszlovákiai egyházmegyét az országban székelő püspökök hatáskörébe utalja. Ez azt eredményezte, hogy megszűnt az esztergomi érsek közvetlen fennhatósága a Szlovákiában fekvő egyházmegyék fölött. A szerződés megkötésében jelentős szerepet játszott a Szlovák Néppárt részvétele a kormányban.454 Ezen időszak további fontos eseménye volt még Masaryk 1927. május 27-i újbóli köztársasági elnökké választása. Az elnökválasztás kérdése megosztotta a cseh pártokat, ezért fontos volt, hogy a német képviselők és szenátorok háromnegyede támogatta őt. Az ő szavazataik nélkül meg sem választották volna. A koalíció működését zavarta, hogy a kormányfő, Antonín Švehla hónapokig betegeskedett, ezért a kormányfői teendőket a Cseh Néppárt elnöke, Jan Šrámek látta el. 1929. február 1-jén Švehla lemondott posztjáról, és František Udržal agrárpárti politikus lett az új miniszterelnök. A polgári koalíció időszakára a gazdasági stabilitás és a konjunktúra volt a jellemző, bár 1929-ben már érezhető volt az egész világot fenyegető világgazdasági válság közeledte. A koalíciót azonban egy belpolitikai válság rengette meg 1929- ben, amelynek főszereplője Tuka Béla szlovák néppárti képviselő volt. Tuka a köztársaság létrejöttének tizedik évfordulója közeledtével 1928. január 1-jén a Slovák című lapban megjelentette A turócszentmártoni deklaráció tizedik évében című cikkét. A cikk lényege az volt, hogy Turócszentmártonban 1918. október 30-án, amikor a
