Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
III. A húszas évek elejétől a második nemzetgyűlési választásokig
Pártszakadás az OKP-ban 113 Hodza miniszterhez (Milan Hodžáról, az agrárpárt egyik vezetőjéről, földművelésügyi miniszterről van szó - A. B.) s adja el magát néki s kérdezze meg Hodzától, hogy mennyit adna Hodza érte, t. i. dr. L. J.ért?” Hanák azzal is vádolja a keresztényszocialisták további vezetőit, Varjút, Szappanost, hogy meggazdagodtak, miközben a párt titkárai nem kapják rendszeresen fizetésüket.391 A prágai magyar nagykövetség május végén küldött jelentésében így ítéli meg a helyzetet. „A párt egy része Lelley köré, a másik Petrogalli-Körmendy köré tömörül. Az előbbi fajvédő, az utóbbi liberális politikát akar folytatni. Lelleyék sajtóorgánuma a Népakarat Petrogallit zsidóbarátkozással vádolja, az a teljesen pártonkívüli Pozsonyi Híradó ban válaszol." A követség egyértelműen a párt elnöke mellett foglal állást. „Míg Lelleyt feltétlen az értékesebb, tevékenyebb és gerincesebb elem támogatja, addig Petrogallit a slovenskói összlakosság előtt már nem annyira Sympathikus forradalom előtti idők aktív politikusai támogatják, akik a párt egyik vezetője nyilatkozata szerint elsősorban földbirtokosok és csak azután magyarok. A párt vezető emberei, sajnos, elsősorban üzletemberek, a párt munkáját és a nemzeti ügyet igen gyakran másodrendű ügynek tartják, félnek az intelligencia tömörülésétől a párton belül, mivel az könynyen válik egy 60.000.- Kč évi honoráriummal járó képviselőség konkurensévé és könnyen számonkérheti a képviselők munkáját is” - írja a prágai követ. Megjegyzi még azt is, hogy „A párt igen tevékeny és tekintélyes vezető emberének nyilatkozata szerint gyalázatos dolog, hogy a Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége zsidókból toboroztatott akkor, amikor Slovenskón annyi kipróbált és érdemesebb erő elhelyezkedni nem tud”.392 Az ellentétek tehát Petrogalli Oszkár, a Központi Iroda vezetője és Lelley Jenő, a legerősebb párt elnöke között feszültek. A keresztényszocialista párton belül 1924 őszére két tábor alakult ki. Ezek részben politikai törésvonalak mentén rendeződtek. A keleti országrész keresztényszocialista csoportjai elsősorban Körmendy-Ékes vezetésével a keményebb ellenzéki vonal, a magyarországi kormánykörök utasításainak követése mellett tartottak ki. A nyugati csoport, Lelley és a keresztényszocialista szakszervezeti vezetők a Prágával szembeni politika enyhítését akarták. A keresztényszocialista szakszervezetekbe tömörült munkás- és paraszti rétegek nem utasították el a földreformot sem olyan mértékben, mint a nagybirtokos réteg. A magyar táboron belüli egyre növekvő ellentétek elsimítására a magyar kormány is tett lépéseket, és Szent-lvány József, a csehszlovák rendőrség értesülései szerint, személyesen Bethlentől kapott utasítást az egységes politika megteremtésére.393
