Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Dr. Tóth Béla: A Magyar Kamara, telepítések a 18. sz. első harmadában Magyarországon és ami mögöttük van
A Magyar Kamara, a telepítések a 18. sz. első... ben az időben, annak egy nagyon régóta élő törvény volt az oka. A törvény a jobbágyok szabad költözködésének a megtiltásáról. És ez a törvény még a 18. században is hatályos erővel bírt. A jobbágyságnak pedig minden oka megvolt arra, hogy elhagyja azt a birtokot ahol élt. Nemcsak a háborúk viharai zsigerelték ki a végsőkig a népet, de az elviselhetetlen robotterhek miatt sokszor az engedelmességet is megtagadták uraiktól. Rendre elhagyták uraikat, megszöktek, odahagyva mindenüket. A spontán népmozgalom csak a 17. század végén és a 18. század első éveiben volt jellemző, hiszen a visszaszerzett területeken még nem volt uraság, se közigazgatás, tehát az adózás előli menedéket látták ezekben a helyekben. A szökések megelőzése érdekében mondta ki az 1715. évi Cl. t.c. „mivel az elmúlt mozgalmak alkalmával igen sok földműves földesuraik tudta nélkül és akarata ellenére más megyékbe, de különösen azokba, melyeket a császári királyi fegyverek a töröktől visszaszereztek, továbbá Lublyóba és a 13 szepesi városba menekültek és szöknek most is, azért, mert ezek a még be nem kebelezett megyék és városok nem viselik az országos és földesúri terheket más megyék és helységek módjára, mivel innen sem barátságos úton, sem igazság útján nem kapják őket vissza, sőt az eljáró bfrák inkább a jobbágyok urai ellen fordulnak ", ezért a király az eddigi törvényt kiegészítette azzal, hogy az egyik megyéből a másikba átmenő jobbágyokat uraik útlevelek nélkül ne engedjék sehová menni, tartóztassák le őket, ha mégis sikerül átjutniuk vissza kell őket adni. A röghöz kötés tehát megerősítést nyert, de a törvény szigorát nem igen tudták alkalmazni. Különösen az alföldi megyékben, városokban, községekben és a jászkunoknál jártak eredmény nélkül a jobbágyaikat visszakövetelő megyék földesurai. De az is bizonyítható, hogy a földesurak maguk is megszegték a törvényi előírást, mert ha birtokuk több megyében volt, s valamelyikben munkaerőhiány mutatkozott, bizony ők maguk intézték csendben az átköltöztetéseket. Az 1721 évi XLII. t.c. ezt is megtiltotta, eredménytelenül. Érthető most már, hogy miért nem beszélhetünk a 17. század végén és a 18. század elején tudatos nyílt hazai telepítésekről. Nem maradt más, mint az idegenek betelepítése, amely hatalmas lendülettel közvetlenül a szatmári béke után meg is indult. 97
