Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Dr. Tóth Béla: A Magyar Kamara, telepítések a 18. sz. első harmadában Magyarországon és ami mögöttük van
Dr. Tóth Béla Ebben a telepítési munkában vett részt a kancellária, a kamara és részben a helytartótanács is. Az 1528-ban, I. Ferdinánd által életre hívott magyar királyi kamara feladata a királyi kincstári birtokok, rendes és rendkívüli jövedelmek igazgatása, kezelése és ellenőrzése volt. A kamara azonban annak ellenére, hogy csak az uralkodónak volt alárendelve, a 18. század első feléig nem rendelkezett Magyarországra vonatkozóan sem kizárólagos illetőséggel, sem teljes hatáskörrel. A feladatok nagy részében osztozott a szepesi és az udvari kamarával. Tárgyalt korszakunkban jól jellemzi a kamara helyzetét az, hogy hiába szólalt fel az ellen, hogy az udvari kamara idegeneknek eladja az elkobzott magyar birtokokat: panasza nem talált meghallgatásra, sőt meg is dorgálták felszólalásáért. Az is jellemző volt, hogy a magyar kamara csak az udvari kamarán keresztül küldhette a jelentéseit a királynak. Az udvari kamara referált az ügyről, s a királyi válasz nagyon gyakran a magyar kamara megkerülésével az ügyben érdekelthez érkezett. A magyar kamara szerepének a csökkenését jelentette az is, hogy az 1715-ben felállított új főkormányszék, az universalis bancalitas, amelynek feladata az állami pénzügyek kezelése volt, az egyes országok kamarái fölé rendeltetett. A magyar országgyűlésben ülő képviselőket vajmi keveset érdekelte ez a helyzet, s csaknem ellenállás nélkül csúszott át a magyar gazdasági élet irányítása az osztrákok kezébe. 1715-ben megkísérelték ugyan visszaszerezni a kamara függetlenségét az udvari kamarától, de semmilyen eredményt nem értek el. A király leszögezte: a magyar kamara felterjesztéseire az udvari kamarán keresztül fog válaszolni, de kilátásba helyezte azt, hogy a jövőben a magyar kamarai ügyek intézését valóban a magyar kamarával fogja végeztetni. Egyúttal a pozsonyi kamara hatáskörébe helyezték a szepesi kamara adminisztrációjának, valamint a budai, szegedi, eszéki és aradi jószágigazgatóságoknak az intézését. Ezek végrehajtására azonban csak 1741-től került sor. Ez a rövid bemutatás is eléggé érzékelteti a kamara szerepének a figyelmen kívül hagyását. Az idegenek betelepítésében is csak adminisztratív szerep hárult rájuk. 1712-ben 14 ezer főnyi sváb érkezett a parlagon maradt területek benépesítésére. Ezek közül Károlyi Sándor több mint ezer főt fogadott Nagykárolyban, Csanáloson, 98
