Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Novák Veronika: Roma oklevelek és kiváltságlevelek az Esterházy család levéltárában
"c^ '^oyyr' Novák Veronika Roma oklevelek és kiváltságlevelek az Esterházy család levéltárában A kiváltságlevelek az oklevelek jelentős csoportját alkotják. Általában a kiváltságlevél alatt olyan oklevelet értünk, amellyel a király, esetleg a földesúr alattvalója számára olyan jogokat illetve előnyöket biztosított, amelyek nem voltak minden alattvaló számára természetesek. A kiváltságlevelek tartalmi és formai sokrétűsége is nehezíti pontosabb meghatározásukat. Elfogadott tény az is, hogy csak az olyan oklevelet nevezzük kiváltságlevélnek, amellyel az adott jogokat és előnyöket örökre vagyis meghatározatlan időre adta az adományozó, és az adományozott jogok, előnyök élvezete ellen senki sem tiltakozhatott, vagyis egy harmadik személynek nem volt módjában azt megváltoztatni. A kiváltságlevelek nagy részét az uralkodók adták ki, de kiadójuk lehetett más személy, főleg földesúr is. A kiváltságlevelek címzettjei konkrét személyek, esetleg egész közösségek voltak. Mivel a címzett számára jogokat, előnyöket biztosítottak, nagy számban maradtak fenn a levéltárakban. Kiadásuk nemcsak a Mohács előtti időben de a 17-18. században is gyakori volt. A romáknak, mint közösségnek kiadott kiváltságlevelekről több adat maradt fenn. Több általános történelmi munka említi, hogy már Zsigmond király adott ki kiváltságlevelet a romák számára. /I/ Nagy Pál legújabb munkájában, amely A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában címmel jelent meg, ezeknek az adatoknak a hitelességét megkérdőjelezte. /2/ Nézete szerint a legrégibb hiteles adat a romákról csak 1416-ból származik, és a brassói számadáskönyvekben maradt fenn. A legrégibb oklevél, amelyben a romák említődnek Hunyadi János 1455. január 18-án kelt oklevele, amellyel mint besz-75
