Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)

Novák Veronika: Roma oklevelek és kiváltságlevelek az Esterházy család levéltárában

Novák Veronika tercei ispán megengedte, hogy Barcsay Péter és Tamás bir­tokukon jobbágyként letelepítsen négy romát. Mint az az el­mondottakból kitűnik, a romákról szóló legrégibb hiteles írásbeli adat, valamint a legrégibb számukra kiadott kivált­ságlevél kiadásának éve teljes pontossággal csak az érin­tett korszak, vagyis a 14. század, valamint a 15. század el­ső felében kiadott oklevelek teljes közreadása után lesz el­dönthető. Minden kétséget kizárva azonban hitelesek Má­tyás király 1478 és 1487-ben kiadott kiváltságlevelei a ro­mák számára. Az utóbbi szövege a közelmúltban jelent meg ismételten. /3/ Az utóbbi oklevéllel Mátyás király ki­vonta a brassói vár erődítésénél dolgozó romákat, akiket „egyiptomiaknak“ nevez, az erdélyi vajda hatásköre alól. Az oklevélből az is kitűnik, hogy a címzettek már korábban is kaptak ilyen kiváltságot. További uralkodók is adtak ki ro­ma kiváltságleveleket, így Ulászló 1492-ben és Izabella ki­rálynő 1557-ben. /4/ Az uralkodókon kívül a földesurak is adtak ki oklevele­ket és kiváltságleveleket a romák számára. Az Esterházy család cseszneki, semptei és zólyomi ágának levéltárában több ilyen oklevél maradt fenn. Közülük kilencet Thaly Ká­roly ismertetéséből /5/, kettőt pedig a Szlovák Nemzeti Levéltárban őrzött Esterházy levéltárból ismerünk. Az okle­velek tartalmából kitűnik, hogy még legalább három hason­ló oklevelet adtak ki a család tagjai a romáknak. Az Ester­házy család 1421-ben szerzett vagyonrészt Galántán /6/, majd a semptei uradalom megszerzése után 1642-ben vált Pozsony megye településeinek egyik legjelentősebb földes­urává. Természetesen Magyarország egyéb megyéiben is jelentős birtokkal bírtak. A család tagjai közül többen jelen­tős katonai, egyházi és közéleti tisztséget is betöltötték, s közismert, hogy a kultúra mecénásai is voltak. Udvari ze­nészeik között több ismert zeneszerzőt, köztük Joseph Haydnt is megtalálhatjuk. A török háborúk után a 17. szá­zad utolsó negyedében, valamint a 18. század első felében uradalmaikon komoly gazdasági fellendülés tapasztalható. A török időben ért veszteségeket, főleg az elpusztult vagy megritkult falvak lakosságát igyekeztek új telepítésekkel megerősíteni. Nem véletlen tehát, hogy a roma közössége­ket birtokaikon szabadon engedték vándorolni, hogy így ré­szükre bizonyos munkát is végezzenek. Az oklevelekből az is kitűnik, hogy a család tagjai igyekeztek az egyes roma 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom