Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)

Arne B. Mann: A csallóközi romák történelméből

Arne B. Mann kodási tilalmakkal védekeztek. Ilyen rendeletet adott ki Nyitra vármegye 1634-ben, 1651-ben és az 1660-as év­ben. 1651-ben az esztergomi érsek is megtiltotta, hogy bir­tokain letelepedjenek (főleg Komárom megyében). Pozsony vármegye 1688-ban, 1690-ben és 1692-ben kiadott ha­sonló intézkedéseit azzal indokolta, hogy a „ Cigánok kü­lönböző károkat okoznak és terjesztik a pestist". Azon vá­rosok közé, amelyek megtiltották a romáknak, hogy terüle­tükre belépjenek, 1652-ben csatlakozott Komárom is. /3/ Nemcsak a közép-európai romákat illetően, de széle­sebb körben is nagy jelentőséggel bírtak a felvilágosult uralkodók, Mária Terézia és II. József törvényes intézkedé­sei, az ún. roma-reguláció. Céljuk az volt, hogy a roma la­kosságot véglegesen letelepítsék, földhöz kössék és a he­lyi paraszt-lakossággal asszimilálják. Az 1761-es és 1773 -as rendeletek szerint a romáknak földet kellett osztani, ke­resztény nevet kellett felvenniük, pálcázás büntetése alatt tilos volt saját nyelvükön beszélni és megszokott ruháikat viselni, továbbá nem köthettek egymás közt házasságot, gyermekeiket pedig elvették tőlük és parasztcsaládokhoz adták őket nevelésre./4/ Augustin ab Hortis Samuel aki „ A Cigányok Magyarországon" címmel az első monográfiát írta a romákról, 1775-ben az említett megtorlásokat a kö­vetkező módon írta le: Azoknak a cigányoknak, akik már nősek és gyermekeik vannak, ezeket erőszakkal kell elven­ni, hogy szüleiktől és rokonaiktól távol legyenek és hogy a többi cigánnyal ne érintkezzenek. Néhány helyen ez már el is kezdődött, és ott, ahol ezt önkéntesen nem hajlandók tá­mogatni, erőszakot kell alkalmazni. Egyidejűleg az akkori sajtóból is idéz: A csallóközi Fél községben és Pozsony vár­megyében 1773. december 21-én éjjel a kiküldött követek az újtelepesek, vagyis cigányok öt éven felüli gyermekeit szekerekre rakták és a szülőktől távoli helyre vitték, ahol jobb nevelést kapnak és munkára tanítják őket. Azok a pa­rasztok, akik ilyen gyermek nevelését vállalják, évente fel­sőbb utasítás értelmében 18 aranyat kapnak. Az 1774. március 2-án napvilágra került hírek szerint Dunahidason az előző hónap 24-én hajnali 5 és 6 óra közt ismét elvitték a gyermekeket, hasonlóan a korábbiakhoz ezek is olyan ne­velést kapnak, hogy fokozatosan megszűnjön a velük szü­letett engedetlenségük.“/5/ A csallóközi gyermekeket a 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom