Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Arne B. Mann: A csallóközi romák történelméből
‘ŕo^Arne B. Mann A csallóközi romák történelméből A mai romák elődei indiai őshazájukat a 9-10. században hagyták el. Európában jelenlétükről a legrégebbi adatok a 11. századból, az akkori Bizánc területéről származnak. A Balkánon hosszabb ideig tartózkodtak, erről több, a görög nyelvből átvett roma szó is tanúskodik. A 14. században a Duna völgyén átjutottak el Közép- és Nyugat-Európába. Úgy tűnik, hogy a Csallóköz, a mai Délnyugat-Szlovákia e migráció útvonalán feküdt. Ezt leginkább a mintegy 300- tagú Sindel király és Mihály, Endre valamint Panuel vezérek által irányított csapatról fennmaradt adatok alapján feltételezhetjük. 1417-ben ez a csapat Budáról Szatmáron, Polgáron és más városokon átjutott Kassára, innen Léván és a mai Dél-Szlovákia területén keresztülvonulva ért el Pozsonyig, ahol 4 kisebb csapatra osztódott, amelyek önállóan folytatták útjukat Nyugat- és Délnyugat-Európába. /I/ Minden bizonnyal hasonló útvonalon más roma csoportok is átvonultak, de huzamosabb ideig még nem tartózkodtak akkor itt. A legrégebbi adataink a roma családok (főleg kovácsok) letelepedésére vonatkozóan a 16. század közepéről maradtak fel, ezek azonban nem a Csallóközre vonatkoznak. Mivel a romák nem bírtak földtulajdonnal, mindig függtek a földműveléssel foglalkozó parasztoktól. E tény alapján feltételezhetjük, hogy Dél-Szlovákia termőföldben gazdag területein is viszonylag korán letelepedtek a romák. Leginkább kovácsolással, muzsikálással foglalkoztak, s gyakran mint katonákat is alkalmazták őket. /2/ A17. század folyamán Nyugat-Európából jöttek a romák hozzánk, ahol szigorúan üldözték és irtották őket, eltérve a közép- és délkelet-európai viszonyoktól. A nomád nép magatartásával (főleg lopásai miatt) a hazai lakosság és a vezetők ellenszenvét váltotta ki, akik a romák ellen különböző tartóz-63
