Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Ivan Mrva: Felekezeti és politikai népvándorlások a Cseh Korona országaiból Pozsony és Nyitra vármegye területére a 16 - 19. század folyamán
Felekezeti és politikai népvándorlások... annak ellenére, hogy a magyar és a morva országgyűlésen többször is elrendelték a szekta tagjainak kiűzését. Sőt, olyan rendeletet is hoztak, hogy ha a habánok nem költöznek el, halálbüntetéssel is sújthatják őket. 1570 után a habánok letelepedése jogilag rendeződött, ekkortól már adót is fizettek. Hasonló volt a helyzet Magyarország más részeiben is. 1556-ban az országgyűlés I. Ferdinánd nyomása alatt ismételten elrendelte, hogy minden nemes 4 hét leforgása alatt űzze ki a habánokat birtokairól, ellenkező esetben kockáztatná az uralkodó kegyének megvonását. A rendelet végrehajtására nem került sor, sőt, a habán települések a mai Nyugat-Szlovákia területén gyarapodtak. Végül is, az Európa más tájain könyörtelenül üldözött szekta létét Magyarországon törvényesítették, de a törvény szerint hasonlóképpen mint a zsidók, kétszeres adót kellett, hogy fizessenek. /3/ A habánok újabb migrációs hulláma a cseh rendek fehérhegyi veresége után indult. Ditrichstein Ferenc bíboros rendelete folytán a habánokat kiutasították az országból, mivel támogatták a cseh rendek felkelését és egyetértettek azok vallási tanaival. Ez a parancs mintegy 10 000 anabaptistát érintett. Ebből kb. a fele, főleg az idősebbek és a betegek a katolikus hitre (többen csak látszólag) tértek át, minek következtében megmenekültek a kiűzetés elől. A többiek Magyarországra menekültek, ahol úgyszólván tárt karokkal fogadták őket. Bethlen Gábor elrendelte a mai Nyugat-Szlovákia területén birtokos magyar uraknak, hogy az anabaptisták letelepedése elé semmiféle akadályt ne gördítsenek. A menekültek egy része tovább gyarapította az eredeti habán településeket Szobotisztén, Holicson, Kátón, Broczkán, Morvaszentjánoson. Sokuknak Nádasdy Pál, a csejtei vár hírhedt úrnőjének, Báthory Erzsébetnek a fia, Csejtén és környékén nyújtott menedéket. Az anabaptisták közül élve azzal a lehetőséggel, melyet Bethlen Gábor fejedelem kínált fel nekik, többen Erdélybe költöztek. Bethlen több kiváltságával elhalmozva Alvincban (ma Vintul de Jós) telepedtek le. Nem állíthatjuk viszont, hogy a habánok élete Magyarországon teljesen problémamentes lett volna. Udvartartásaik a fosztogatások és támadások célpontjává váltak főleg a katonai villongások alatt. A hazai jobbágyok, akik a harmincéves háború utolsó éveiben nyomorban éltek, fel39
