Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Bukovszky László: A szlovák - magyar lakosságcsere 1946 - 1948
•œr-zzT 'Cffî* -W' Bukovszky László A szlovák-magyar lakosságcsere (1946-1948) A második világháború utáni csehszlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok sajátos eredménye volt a hosszú, sorozatos tárgyalások után megszületett kölcsönös - a paritáson alapuló - lakosságcsere-egyezmény, melyet 1946. február 27-én Budapesten Gyöngyösi János Magyarország külügyminisztere és Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár írt alá. /I/ Az egyezmény aláírásához vezető út, majd megvalósítása abból alakult ill. indult ki, hogy a második világháborúból Csehszlovákia mint győztes, Magyarország viszont mint vesztes állam került ki. Ennek függvényében létrejött új hatalmi-politikai helyzet Európában lehetővé és részben megvalósíthatóvá tette a szlovákiai magyar kisebbség felszámolásának beneši és gottwaldi terveit, mely egy nemzetiségileg homogén, szláv állam kiépítését szorgalmazta, ahol a kollektív bűnösség elvét alkalmazva próbáltak minden eszközzel megszabadulni a német és magyar nemzeti kisebbségtől. /2/ Nem áll szándékunkban ezeknek a terveknek a részletes ismertetése, elemzése. Leszögezhetjük azonban, hogy ezek egyik láncszeme volt a tanulmányunk tárgyát képező magyar-szlovák lakosságcsere, mely a reszlovakizáció és a csehországi deportálások mellett a szlovákiai magyar kisebbség teljes felszámolására irányult. Paradox, de ennek megvalósítására a cseh és szlovák politikai erők közvetett módon a magyarországi szlovák nemzeti kisebbséget használták fel. Ez viszont oda vezetett, hogy a szülőföldjükön maradt magyarországi szlovákok körében az asszimiláció csaknem megállíthatatlan lett. /3/ A magyar kisebbség megsemmisítését csehszlovák részről nemzeti ügyként értelmezték és kezelték a teljes három év alatt. Ezt a politikai közélet képviselőinek nyi-189
