Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Bukovszky László: A szlovák - magyar lakosságcsere 1946 - 1948
Bukovszky László latkozatai és a levéltári dokumentumok egész sora támasztja alá. /4/ Az Egyezmény értelmezése A lakosságcsere-egyezmény V. cikke alapján Csehszlovákia a paritás elvét alkalmazva annyi szlovákiai magyart jelölt áttelepítésre, ahány magyarországi szlovák jelentkezett az önkéntes áttelepülésre. /5/ Ugyanakkor a Vili. cikk szerint Csehszlovákia egyoldalúan kitelepítette azokat a személyeket családtagjaikkal együtt, akiket az SzNT 1945/33. sz. határozata alapján háborús bűnösként kezeltek. Számuk azonban nem haladhatta meg az 1000 főt. Csehszlovákia az egyezmény aláírását megelőzően, majd azt követően óriási erőket mozgatott meg annak megvalósítására. Ez a megállapítás annál is inkább érvényes, mivel tudjuk, hogy annak sikeressége - természetesen csehszlovák oldalról nézve - éppúgy otthon, mint Magyarország területén a kormány aktivitásán állt vagy bukott. Még annak aláírását megelőzően Pozsonyban megalakult a Telepítési Hivatal, mely 1946. februárjának derekán elrendelte a német és magyar nemzetiségű polgárok összeírását. Az összeírások elvégzését a járási közigazgatási bizottságok mellett működő telepítési szakelőadók irányították. A dunaszerdahelyi és galántai régióban minden a legkisebb incidens nélkül zajlott. A lakosságcsere előkészületének magasabb fokát jelentették a júniusban megalakult Körzeti Telepítési Hivatalok, melyek szinte behálózták Dél-Szlovákiát Pozsonytól egészen Királyhelmecig. Elsődleges feladatuk a lakosságcsere előkészítése, megvalósítása, a belső telepítések irányítása és a reemigrációs feladatok ellátása volt. /6/ A két régión belül - elsősorban melyre figyelmünk irányul - Somorján, Dunaszerdahelyen, Galántán és Vágsellyén a 8-12 fős apparátussal dolgozó hivatalok feladata a lakosságcsere előmunkálatainak elvégzésére, az áttelepült magyarországi szlovákok elhelyezésére és szociális, gazdasági támogatására terjedt ki. A lakosságcsere előkészítésének egyik legfontosabb mozzanata Szlovákiában az áttelepítésre szánt magyarok összeírása volt. Ezt maga az egyezmény V. cikke írta elő. A csehszlovák fél kötelezte magát, hogy 6 hónapon belül azt elkészíti és augusztusban átadja a magyar kormánynak. A 190
