Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)

Kujbusné Mecsei Éva: Migráció Nyíregyházán 1753 - 1837 között

Migráció Nyíregyházán 1753-1837 között

ményrendszert könnyebben meggyőzhetlek voltak arról, hogy az ott már kellő nagyságú földhöz nem jutók itt remélhetik önálló gazdaságuk megteremtését.

Már 1753 nyarán Békés vármegye közgyűlésének Szarvasról, Berényből, Komlósról, Csabáról és Orosházáról 225-en jelezték, hogy Nyíregyházára szándékoznak költözni./6/ Az összeírások tanúsága szerint azonban a jelentkezők közül 52-en vagy meggondolták magukat és nem is jöttek el, vagy az itt talált körülmények nem váltották be reményeiket és hamar továbbmentek. A békésieken kívül 1753-54 folyamán Zólyomból 44, Borsodból 28, Hontból 25, Gömörből és Nógrádból 20 család érkezett. Néhányan jöttek még Liptó, Szepes, Pest és Tolna megyékből is.

Az 1753-54-es impopuláció új korszakot nyitott Nyíregyháza életében. A betelepülés következtében ugyanis a korábbi 4-500 fős, napról napra néptelenedő helység lakossága 2 000 fő körülire növekedett, és így Nyíregyháza újra Szabolcs megye legnépesebb településévé vált. Olyan faluvá, amely a betelepítés utáni földesúri szerződések következtében kedvezőbb jogi és gazdasági lehetőségekkel bírt, mint a térség mezővárosai./7/

Minthogy a betelepülők háromszor annyian lettek, mint a régi lakosok, teljesen átalakult a település belső élete is. A régiek - akik között római és görög katolikus, valamint református vallású kisnemesek, jobbágyok, katonák és iparosok is voltak és különbözőképpen éltek, gazdálkodtak és szolgáltak a földesuraknak - nem kapták meg azokat a lehetőségeket, amelyeket az újonnan beköltözők. A formálódó közösség életének és gazdálkodásának irányítására az új lakosok maguk közül választottak elöljáróságot./8/ Úgy szervezték életüket is, mint ahogy az többségük korábbi lakóhelyén, Békés megyében volt: a határt nagycsaládok szerint szállásokra osztották. /9/

Az impopuláció meghatározó volt annyiban is, hogy Nyíregyháza - a források szóhasználatával élve - „evangélikus tót” többségű településsé vált a református magyarok által lakott Szabolcs megye közepén. Szigetjellegét fokozta, hogy a XIX. század első feléig a nyíregyháziak elsősorban nem a szomszéd településbeliekkel, hanem leginkább elszármazási helyükkel (a békési, majd a felvidéki településekkel), illetve szlovákok vagy evangélikusok által lakott városokkal és falvakkal tartottak kapcsolatot. Ezekről a he-115